Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

II. Módszertan - műhely - közlemények - Viga Gyula: Életrajzok a magyar múzeumügy 200 évéből

mes magyar múzeumügy szempontjából való megítélését tükrözi, nem vitatva természetesen annak lehetőségét, hogy valaki - rövid szócikke ellenére - a maga szűkebb környezetében vagy egy-egy intézmény egész létében meghatározó szereppel bírhatott. Az arányoknak azonban - lehetőség szerint - a történeti Magyarország egész múzeumügyére kell figyelemmel lenniük. Mindezekkel együtt, érthetően sok szubjektív szempont érvényesül a szócikkek megírásában, amelyek nem érdektelenek, de szétfeszítik a terjedelmi keretet. Ezért is szándéka megőrizni a Kiadónak az eredeti szócikkszövegeket is, hogy azok az információk se vesszenek el, amelyek a nyomtatott verzióban nem szerepelhetnek. Szándékunk szerint, a lexikon szócikkek objektív adatokat közölnek, kerülik az egyes személyek tevékenységének kritikáját, utólagos megítélését. Legfeljebb a tudománytörténet komplex összefüggésében lehetnek utalások esetleges - zavaró - félreértésekre, tiszteletben tartva az érintettnek a maga korában, az ismeretek adott szintjén elért eredményeit. Az egységes szempontú leírások - túl az életrajzi lexikonok megszokott információin - nagy figyelmet szentelnek a szakmai pályafutás és munkásság adatainak, a muzeológiai és publikációs tevékenységnek, de informálnak az illető szakmai közéleti tevékenységéről is. Lehetőség szerint, fényképeket is közlünk a bemutatott személyekről. A szerkesztők elképzelése szerint, bár a kötet elsődlegesen adatközlő funkciót lát el, olvasmányos, a szűkebb szakmán túl is érdeklődésre számító leírásokra törekszik. Úgy véljük, hogy a kötet nem csupán a magyar múzeumügy, hanem az egyetemes magyar művelődéstörténet számára is jelentős hozadékot ígér. Végezetül álljon itt két minta szócikk a készülő lexikonból, a Kiadó által még nem szerkesztett formában. Szabadfalvi József(1928.jún. 21. Debrecen-2001. márc. 29. Miskolc): etnográfus, egy. tanár, múz.ig. A Debreceni Egyetemen szerzett magyar-történelem szakos tanári diplomát (1952), utána 1967-ig a Néprajzi Tanszék munkatársa volt: gyakornok, tanársegéd majd tud. munkatárs. 1967-1973 között a Tanszék mellett működő MTA Néprajzi Kutató Csoport tud. főmunkatársa. 1973-1990 között a miskolci Herman Ottó Múzeum igazgatója. A Debreceni Egyetem (1989-), majd a Miskolci Egyetem egyetemi tanára (1992-). A történettudomány (néprajz) kandidátusa (1971), majd doktora (1988). - A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság vezetőjeként újjászervezte a Herman Ottó Múzeum tevékenységét: jelentősen fejlődtek a gyűjtemények, kialakultak a tudományos osztályok. A tájmúzeumok és tájházak létrehozásával kiépítette a megyei intézményhálózatot. Megerősítette a múzeumi munkatársi gárdát, a keze alatt felnőtt fiatal szakemberek utóbb országos és megyei múzeumok igazgatójaként és munkatársaként, egyetemi tanszékek vezetőjeként és oktatójaként öregbítették a miskolci múzeum jó hírét. Vezetése alatt teljesedett ki a Herman Ottó Múzeum kiadványozása: szerkesztőként és társszerkesztőként jegyezte A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, a Borsodi Kismonográfiák és A Herman Ottó Múzeum Néprajzi Kiadványai sorozatát. A hazai és nemzetközi kapcsolatok révén, a regionális és országos tudományos kapcsolatok segítségével a Herman Ottó Múzeumot a tudományos kutatóhely rangjára emelte és - munkatársaival - az egyik legmegbecsültebb hazai közgyűjteménnyé tette. - Kutatási eredményei önálló kötetekben, országos szakfolyóiratokban és múzeumi kiadványokban láttak napvilágot: könyvei mellett közel 300 tudományos közleményt publikált. Bárczi Géza és Gunda Béla tanítványaként, kezdetben a kismesterségek, kézművesség nyelvi és néprajzi kutatásával foglalkozott, ám disszertációja csak később jelent meg önállóan nyomtatásban (Mézeskalácsosság Debrecenben. Debrecen, 1987). E téma kapcsán kutatta a méhészeti irodalom történetét is (A magyar méhészkedés múltja. Debrecen 1992). Behatóan tanulmányozta a fazekasság, elsősorban a magyar feketekerámia történetét és nemzetközi kapcsolatait (Fazekas István és a nádudvari fazekasság. Budapest 1982., A magyar feketekerámia. Budapest 1986), a miskolci Herman Ottó Múzeumban kiállítást is rendezett a hazai múzeu-