Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

II. Módszertan - műhely - közlemények - Gyulai Éva: Muzeológia: tudomány, vagy módszer?

alávetették bizonyos tudományelméleti vizsgálatoknak.

6 Ezeket az 1980-as években az a munkacsoport teljesítette ki, amelyet a Felső- és Szakoktatási Minisztérium hozott létre egy posztgraduális főiskolai muzeológiaképzés tantervét kidolgozandó.

7 A csoport vezetője, Klaus Schreiner definíciója szerint a muzeológia a tudományok kritériumaival (sajátosságok, törvényalkotási képesség, alapelvek, struktúra, módszerek) rendelkező társadalomés kultúratudomány, mely a természet és a társadalom fejlődését azok tárgyain, mint autentikus forrásokon keresztül vizsgálja.

8 A természeti és társadalmi alaptudományokkal mint primertudományokkal ellentétben azonban csak szekundertudománynak tekinthető. Schreier hangsúlyozza a muzeológia társadalomtudomány-jellegét. Jifi Neustupny cseh kutató és ideológus

9 kérdésfeltevése elsősorban nem az, hogy tudomány-e a muzeológia, hanem, hogy a múzeumokban tudományos tevékenységet folytatnak-e, s az egyes tudományágak kutatói az alaptudományokat vagy inkább az alkalmazott tudományokat müvelik. Szerinte a gyűjtemények egy-egy tudományághoz kapcsolódnak, ezek kutatása elsősorban a múzeumi tudományos munka feladata. Elméletében a muzeológia a múzeumi tevékenység elmélete és módszertana, de idézi azokat a - főként német - nézeteket is, amelyek elismerik az önálló múzeumtudomány meglétét. Végül azonban Neustupny sem kerülheti meg a kérdést, vajon tudomány-e a muzeológia. A muzeológia tudományos jellegéről szólva a cseh szakember az utóbbi évtizedek sajátos tudományfejlődésére hivatkozik, amely egy sor határhelyzetü vagy interdiszciplináris tudományt (marginal or interdisciplinary scineces) hozott létre, amelyeknél nehéz eldönteni, új entitás született-e. Az újonnan kialakuló tudományok egyrészt részét képezhetik a már meglévőknek, másrészt számos új elméleti és gyakorlati-technikai elemet tartalmaznak. Szerinte a muzeológia is ilyen, mivel a múzeumokban nem homogén kutatás folyik, ezért a muzeológia elméletét is több társadalomtudomány - logika, ismeretelmélet, történettudomány, pedagógia sőt szociológia - alkotja, ugyanakkor módszertanában is számos természettudomány metodológiája találkozik. így a muzeológia nem klasszikus alaptudomány, hanem interdiszciplináris vagy határtudomány, amelyet ha nem is lehet teljesen kifejlett tudománynak tekinteni, elmélete számos tudományos jelleget hordoz.

10 Az egykori csehszlovák, ma cseh tudós, Zbynek Stránsky^

1 az 1960-as évektől a brünni egyetemen elismert muzeológiai iskolát teremtett, ahol nemzedékek nőttek fel. Stránsky és iskolája a muzeológiai ismeretelméleti szempontból vizsgálja, s az embernek a valósággal való különös kapcsolataként fogja fel. A kapcsolat lényegéhez a Stránsky-i sajátos értékelméleti felfogás legfontosabb kategóriája, fogalma, a „muzealitás" (muzealita) vezet el. Ez a fogalom a tárgyakban rejlő „muzeálisság", vagyis olyan specifikus valóság, amelyet éppen a muzeológia ismerhet fel, nem nélkülözve természetesen bizonyos sajátos értékelést. A muzeológiai éppen a muzealitás emeli a tudományok közé.

12 Elmélete azzal, hogy filozófiai megalapozottságú tudományos hipotézist állít fel a muzeológia tárgyával összefüggésben, a tudomány egyik alapvető kritériumát alkotja meg, hiszen hipotézisek, elméletek nélkül nem beszélhetünk fejlett tudományról. Stránskyhoz hasonlóan a lengyel Gluzihski is önálló muzeológiai elméletet dolgozott ki doktori disszertációjában 1976-ban, majd továbbfejlesztette rendszerét.

13 Szerinte a múzeumok megismerési tevékenységében a szaktudományok tisztán csak a tárgyak leírásánál 6 KOREK J. 1988. 20-22.pp. 7 SCHREINER, K. 1984. 3.p. 8 SCHREINER, K. 1984. 37.p. 9 NEUSTUPNY, J. 1968. 19-26.pp. 10 NEUSTUPNY, J. 1968. 152.p. 11 STRÁNSKI,Z. 1980. 12 WA1DACHER, F. 1993. 141.p. 13 GLUZINSKY, W. 1977./1980./1988.