Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

II. Módszertan - műhely - közlemények - Vígh Annamária: Távlatok és valóság. A történeti muzeológia aktuális feladatai az ágazati irányítás szemszögéből

Távlatok es valóság A történeti muzeológia aktuális feladatai az ágazati irányítás szemszögéből Vigh Annamária I. Gyűjteményből közgyűjtemény A modern múzeumok komplex feladatköre és felépítése hosszú történelmi és kulturális folyamat eredménye, melynek során a közönség számára időszakosan nyitott magángyűjteményekből közérdekű muzeális gyűjtemények, közgyűjtemények jöttek létre. A kezdeti kuriózum és szórakoztató jelleget a tudományos feldolgozás és bemutatás kötelezettsége váltotta fel. Bár a múzeum elsődlegesen a műtárgyak megőrzésére hivatott rendszerként született meg, történeti fejlődése során jóval összetettebb fogalommá vált. A múzeum, mint intézmény hármas - tudományos, megőrző, és kommunikáló - feladatrendszert lát el, melyben a felelős őrző funkció mellett tudományos kutatóhelyül is szolgál és a kultúra közvetítésének, a kulturális örökség közkinccsé tételének feladatát is felvállalja. II. A megújulás kényszere Amennyiben elfogadjuk Malraux meghatározása nyomán azt az alapelvet, hogy a múzeumi intézmény legfontosabb jellemzője az ember bemutatása, természetesnek kell tartanunk a múzeum állandó és folyamatos megújulási kényszerét. Ennek a napjainkra immár halaszthatatlan, szükségszerű megújulásnak több szinten kell megtörténnie. A magyar múzeumok belső struktúráját tekintve a legalapvetőbb változást a kommunikáció elsődlegessége jelenti. A múzeumi munka szemléletében és gyakorlatában a gyűjtemény mellett a közönség szolgálata lép előtérbe. Ennek a változásnak az intézmények irányításában és a belső szervezeti felépítésben is tükröződnie kell. A múzeum elsődleges célja ma az, hogy a felhalmozott műtárgyanyag a kulturális élet mind több területére eljusson, és az a kultúra közvetítésében, a kultúrateremtésben hasznosuljon. A modern múzeumnak egyre inkább kulturális központtá kell válnia, az adott közösség, város, térség, régió számára. Ez a tartalmi követelmény erősíti a múzeumi intézményhálózat meglévő struktúrájának újragondolását, melyet gazdasági szükségszerűségként a finanszírozási gondok megoldatlansága is kikényszerít. A különféle intézménytípusban dolgozó szakembereknek a nyitott és élő múzeum iránt elkötelezett szemlélettel kell dolgozniuk ahhoz, hogy az intézményrendszer strukturális átalakítása pozitív változásokat hozzon: nagyobb pénzügyi biztonságot, kiszámíthatóságot eredményezzen a magasabb szintű és összetettebb szakmai munka ellátására. A tartalmi, szerkezeti és finanszírozási feladatok együttes megoldása, ezek módozatainak kimunkálása ma a legfontosabb feladat a felelősen gondolkodó múzeumi szakemberek számára. Napjaink legnagyobb problémája a szakmai feladatokra fordítható pénzösszegek elégtelensége. A mindenkori fenntartó által biztosított költségvetés csak egy részét fedezi az intézmény szakmai munkájára fordítandó költségeknek. Ezért a további szükséges anyagi eszközöket saját bevételekből és egyéb külső forrásokból (pályázat, szponzori támogatás) kell megszerezni. A helyzet megoldására, de jellemzőbben inkább a túlélésre, számos megoldással próbálkoznak intézményeink. A fő cél a bevételek növelése, amely ma jellemzően a programfinanszírozás révén kecsegtet sikerrel (kiállítás, kiadvány, egyéb rendezvény). Hazai példák is igazolják, hogy a látogatók felé forduló, korszerű múzeum, amely teljes eszközrendszerével arra törekszik, hogy folyamatos érdeklődést keltsen, sikeresebben tudja előteremteni a hiányzó forrásokat.