Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

I. Tanulmányok - Horváth István: Katona István (1737-1811) a történetkutató és történetíró (Kiegészítő szerkesztői megjegyzéssel)

Megosztotta az értelmiségi közvéleményt a Szent István dicséretére mondott bécsi beszéde. Kortársai közül sokan nemcsak szónoki képességét dicsérték, hanem kiemelték bátorságát az abban elmondottak miatt. A beszédében Katona a tőle megszokott határozottsággal áll ki az egyetlen üdvözítő hit mellett, és félreérthetetlenül kárhoztatta a „megvilágosodást".

27 Ballagi Géza a beszédet méltató többi egyházi személy - így például az egri Szeitz Leóhoz - viszonyítva őt mérsékelt álláspontot képviselőnek tartotta.

28 Kosáry Domokos pedig úgy minősítette az elmondott Katona beszédet, hogy annak szerzője azok közé a késő barokk interpretátorok közé került, akik elavult nézeteiket nemcsak szóban, de olykor még tudományos dolgozataikban is újra fogalmazták. A magyar múlt félremagyarázásának motívuma tetten érhető a Mária-kultusz túlzásaiban, különösképpen a felvilágosodásellenességben, annak fanatikus elutasításában.

29 Katona István a 18. század végén kiéleződött vallási vitába is bekapcsolódott. E témakörben négy röpiratot is megfogalmazott. A protestánsok vallásszabadságáról úgy vélekedett, hogy az nem legitim, mivel az azt létrehozó békekötések - Bocskai és Bethlen Gábor békéi - sem törvényes úton köttettek. A felfogása szerint a protestánsok vallásszabadsága eddig is biztosítva volt, és „több jogot pedig, mint amennyit addig élveztek, nem nyerhetnének." Katona tehát szilárdan kitartott a korábbi helyzet fenntartása, változatlan megmaradása mellett.

30 Hasonlóan a meglévő egyházi viszonyok védelmét, a katolikus klérus iránti tiszteletét, a jelenlétük igazolását olvashatjuk további vitairataiban is. A katolikus hierarchiát a magyar alkotmányos küzdelmekbe is bekapcsolódó Trenck báró támadta legélesebben. Az ellene fellépő egyházi személyek között sokan Katonát is ott sejtették.

31 Vallási kérdésekben a vita egyre élesedett. A magyar közvélemény, a rendek megoszlottak voltak most is. A kritikus helyzetet, a vélemények végletes szélsőségességét mutatta, hogy Katona a „Larva" (Kísértet) című röpiratában a vagy-vagy kérdését is tartalmazó mondataiban így fogalmazott: „Vájjon abból, hogy valaki elsősorban magyar és csak azután katholikus, következik-e, hogy előbb az ország ügyeiről, mint a katholikus vallásról gondoskodni; előbb a földi létről, mint a mennyei életről? Hát nem előbb való a lélek a kenyérnél?

32 A viták tüze lassan hamvadt. A felvetett és nem, vagy ellentmondásosan megoldott kérdések a hamu alatt izzottak, melyre az elhúzódó választ a történelem csak később adta meg. Katona István munkásságának értékelése A kortárs értelmiségiek, gondolkodók ismerték és sokan el is ismerték Katona tudományos munkásságát. Kazinczy Ferenc e nemzeti történelemkutatásában elvégzett munkáját nagyra tartotta, bár szóvá tette, hogy latinul születtek meg a történelmi művek.

33 Bessenyei György is úgy vélekedett: „Jegyezd meg az igazságot, hogy soha a földnek golyóbisán egy nemzet sem tehette magáévá a bölcsességet, mélységet, valameddig a tudományokat a maga anyanyelvébe bé nem húzta. Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegennek sohasem. Szent Istvántól fogva mindég deákul ír a nemzet, s mire ment benne a tudomány?"

34 Kovachich Márton Györgynek fefvilágosodáscllcncssége miatt volt rossz vélemé27 HAUER F. im. 51-52.p. 28 BALLAGI Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. Budapest, 1888. 212,p. 29 KOSÁRY D. im. 382.

p. 30 HAUER F. im. 54.

p. im. 715.

p. 31 BALLAGI G. im 736.p., HAUER F. im. 54.p. 32 BALLAGI G. im. 737.p„ HAUER F. im. 57.p. 33 KAZINCZY Ferenc: Levelezése I.k. 1763-1789. Budapest. 1890. 546.p. 34 A magyar irodalom története 1900-ig. Szerk: Ferenczi Zoltán Budapest, 1913.223.p.