Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

I. Tanulmányok - Horváth István: Katona István (1737-1811) a történetkutató és történetíró (Kiegészítő szerkesztői megjegyzéssel)

nye Pray és Katona törekvéseiről.

35 A 19. század szellemiségei közül néhány újra felfedezte a munkásságban meghúzódó ismeret nyújtotta kincset. Bajza „folyton Katona és Pray műveit bújja" - állapította meg Szekfü Gyula.

36 A század első felének történetírói: Fessier, Engel, Szalay, Horváth Mihály kivétel nélkül belőle merítették forrásaikat.

37 A 20. század nagy történész személyiségei sem tudtak - valószínű nem is akartak Katona hatása alól kikerülni. Szekfü úgy minősítette az elődje által elvégzett munkát, hogy nagyban hozzájárultak a nemzeti érzés erősítéséhez. „A magyarság zöme, amennyiben gondolatokkal bír hazája története felöl, s azt képekben tudja magának megérzékiteni, ma is ezen romantikus festményeket látja szemei előtt."

38 Napjaink történészei között nem egyértelmű Katona megítélése. Abban egyetértés mutatkozik, hogy politikai röpiratainak gondolatmenete túlságosan beszűkült szemléletet tükröz, amennyiben kizárólag a katolikus klérus, és hangsúlyosan a feloszlatott jezsuita rend és tagjainak védelme jelent meg az általa megírt oldalakon. A fentiektől némileg eltérő történeti munkásságának megítélése. Kosáry Domokos szerint a műveiben „felhalmozott forrásadatok puszta mennyisége az, amely e művet máig használatossá és keresetté teszi". Ugyanakkor vitatja a források közreadásának módszerét. Véleményében nem tartja elfogadhatónak, hogy nem feldolgozást, hanem hosszabbrövidebb kritikai megjegyzésekkel kísért forráskiadványt nyújtott. Bár elismeri a vállalkozás óriási jelentőségét, a benne található hatalmas egyéni munkát, ennek ellenére fájlalja a munka befejezetlenségét, féloldalasságát.

39 Más szakmabélieknek az a meggyőződése alakult ki, hogy Katona nem „elégedett meg a fontosabb iratok szövegének kinyomtatásával, számos esetben fölvetette, söt tisztázta forrásai megbízhatóságát, szavahihetőségét". Elsősorban Katona munkásságának elévülhetetlenségére helyezték a hangsúlyt. Felfogásuk szerint a szűkebb és tágabb körben ható, új szemléletet sugalló történetírói tevékenység a magyar szellemi élet nagy kincse. Katona munkásságának kiemelkedő értéke, hogy „Bél, Pray, Katona, Cornides Dániel (1732-1787), Engel vagy Fessier nevét a maguk korában az európai tudomány legjobbjai között emlegették".

40 Lényegében hasonló álláspontot képvisel a közelmúltban megjelent, legfrissebb történeti összefoglaló is. Eszerint: „Katona munkájának legnagyobb érdeme, hogy sok részletkérdés tisztázása mellett a jezsuita forrásgyűjtemény nagy részét kiadta, mégpedig megfelelő kritikával, amelynek során tisztázta az egyes források megbízhatóságának, hitelességének kérdéseit, vagy ha nem, úgy a velük kapcsolatos problémákat felvetette.

41 Irodalomtörténetünk ugyancsak megtartotta a történészszakma Katonával kapcsolatos nézetét, de a differenciált minősítés esetükben tovább árnyalódott. Horváth János feltétlen híve Katonának. Elragadtatva szól arról - már némi túlzással is - hogy „Bél Mátyás, Benkő József, Pray György, Hevenessy Gábor, Katona István e korban hazánk első összefoglaló történetét, az óriási anyag rendszeresebb összegyűjtését és feldolgozását ennek a kornak köszönhetjük." Ugyancsak nekik hálás azért, mert „ a nemzeti múlt s főképp a nemzeti őskor iránti történeti érdeklődés addig nem tapasztalt arányban ébred fel".

42 Az irodalomtörténeti összefoglaló jelentősnek tartja a kor jelentősebb íróival kialakult kapcsolatát, miszerint a nagyszombati egyetemen Dugonics András is tanította, ö viszont Ányos Pál tanára volt. A kor sokféle irányzata iránti nyitottságot tartotta az irodalomtörténet olyan 35 U.o. 580. 36 SZEKFÜ Gyula: Három nemzedék. Budapest, 1989. 93.p. 37 GUNST P.: im. 161.

p. 38 SZEKFÜ Gy.: im. 60.p. 39 KOSÁRY D.: im. 577.

p. 40 A magyar történettudomány kézikönyve. (Bartoniek Emma-Gárdonyi Albert-Dézsi Lajos) Budapest, 1987.8.p. 41 GUNST P.: im. 161-162.

p. 42 HORVÁTH János: A magyar irodalom fejlődéstörténete. Budapest, 1976. 172.p.