Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

VI. Kitekintés - nemzetközi kapcsolatok - Zombori István: Magyar egyháztörténeti kiállítás a Vatikáni Múzeumban

Magyar egyháztörténeti kiállítás a Vatikáni Múzeumban 2001. október 10-2002. január 12. Zombori István A rendszerváltás utáni időszak világméretű új politikai kapcsolatai az egyházi életben is új távlatokat nyitottak. A közel fél évszázados elzártságot követően a katolikus egyházon belül is megjelent egyfajta nyitás igénye nemcsak politikai, hanem kulturális értelemben is. Ennek jele volt, hogy az 1990-es években több volt kommunista ország katolikus egyházának adódott lehetősége, hogy a Vatikánban kulturális emlékeik fölhasználásával kiállításban mutatkozzanak be. így került erre sor 1994-ben, amikor a román katolikus egyház rendezett kiállítást a Vatikáni Könyvtárban. Ezt követte 1999 nyarán a hajdani Szovjetunióból ismét önálló állammá lett Örmény Köztársaság bemutatkozása, hatalmas, a világ minden részéből és természetesen Örményországból összegyűjtött anyaggal, majd 1999 végén három hónapra a szintén új önálló állam, a Horvát Köztársaság egyházi anyagát mutatták be. A magyar katolikus egyház számára az 1996-os, 1100 éves ünnepségek kapcsán merült föl, hogy 2000-ben a magyar állam és a magyar kereszténység ezeréves évfordulója alkalmából egy ilyen kiállítással szerepelhetne a Vatikánban. A konkrét javaslat Sodano bíboros államtitkár részéről hangzott el és ennek nyomán a magyar katolikus egyház örömmel vállalkozott erre a feladatra. A rendezést és az egész kiállítás felelősségét a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia vállalta, de a konkrét feladat végrehajtását a konferencia rábízta az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyére. így került sor Paskai bíboros esztergomi érsek fővédnöksége alatt a kiállítás konkrét előkészítésének megindítására. Megalakult az a bizottság, amely a szakemberek bevonásával a kiállítással kapcsolatos feladatokat elkezdte. A nagy kérdés az volt, hogy egy ilyen kiállításnak mi legyen az anyaga, mire vállalkozzon, mit mutasson be. Több hónapi lehetőséglatolgatás után a kiállítás szervezői úgy döntöttek, hogy egy olyan sokoldalú, a kérdést és a jelzett időszakot minél átfogóbban bemutató kiállításra vállalkoznak, amely a jelzett téma, magyar kereszténység ezer éve" „ürügyén" Magyarország elmúlt időszakának minél teljesebb bemutatását végzi el. Ehhez nemcsak a képzőművészeti, hanem a különböző történeti anyagokat, valamint a levéltári, illetve könyvtári anyagokat is tervezték igénybe venni. A konkrét tárgyak figyelembevétele kapcsán nyilvánvalóvá vált, hogy az anyag jelentős része az egyházi tulajdonban lévő műtárgyakra alapozódik, de természetesen besegítenek a különböző állami gyűjtemények is. Az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt, hogy állami segítség nélkül, megfelelő színvonal nem biztosítható. 1998 végére a konkrét tervek körvonalazódása kapcsán az is elhangzott, hogy 2000-ben Rómában és a Vatikánban az egyetemes kereszténység 2000-ik évfordulója alkalmából olyan nagyszabású ünnepségekre kerül sor, hogy nincsen mód sem a magyar, sem egyéb, máshonnan érkező kiállítás fogadására a Vatikáni Múzeumban. Ezért a Szentszék kérte, döntsék el a rendezők, hogy 1999-ben, vagy 2001-ben kívánják a kiállítást megrendezni. Kellő megfontolás után alakult ki a 2001 ősze, mint végleges dátum. Mindez kapcsolódott ahhoz, hogy a magyar kormányzat fölvállalta ennek a kiállításnak a támogatását, mint olyan ügyet, amely Magyarország képének kellő és méltó ismertté válásához hozzájárulhat, és ezt az egészet beillesztették a magyar állam 2000-2001 folyamán tervezett ünnepségeibe. A kiállítás koncepciója úgy körvonalazható, hogy be kívánta mutatni a kereszténység létrejöttét a Krisztus utáni 3. századtól kezdve, a népvándorlás korán át, továbbá a magyarok Kárpát-medencébe érkezését, az általuk létrehozott államot és ezt a kultúrát egészen a kezdetektől 2000 végéig. A kiállításban fő hangsúlyt kapott az a tétel, hogy Magyarország