Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

VI. Kitekintés - nemzetközi kapcsolatok - Zombori István: Magyar egyháztörténeti kiállítás a Vatikáni Múzeumban

földrajzi, politikai és szellemi értelemben is Európa közepén elhelyezkedő ország, ennek minden sajátos következményével együtt. A kiállítás annak bemutatására vállalkozott, hogy Magyarország a nyugati és a keleti kereszténység határán helyezkedik el és ebből következően a jelzett időszakban mindkét kereszténység hatása érvényesült. Az ország, a nép, a társadalom egyfajta közvetítőszerepet töltött be a keleti és a nyugati kereszténység között, egy pillanatra sem téve kétségessé azonban, hogy a Rómához hü, nyugati kereszténységhez tartozik. A kiállítás hangoztatta, hogy a magyar állam és a magyar társadalom befogadó állam volt, amely támogatóan fogadta a különböző ide érkező népeket és mindig nyitva volt a jelentős civilizációs vívmányokat nyújtó szellemi irányzatok előtt. Bemutatta a kiállítás azt is, hogy a kereszténység felvétele pillanatától a magyar állam jó kapcsolatra törekedett a római pápával és ebből következően mindent elkövetett, hogy a kereszténység védelmében ideológiai, szellemi és ha kellett, katonai téren is védelmezze a keresztény vívmányokat. így vált a 13. századtól kezdve a keletről érkező, keresztényellenes támadások fő védőbástyájává. A kiállítás anyagának kialakítását elősegítette az, hogy mód nyílt a Vatikáni Múzeumok, a Vatikáni Levéltár és a Vatikáni Könyvtár olyan fontos, magyar vonatkozású anyagait elkérni, amelyek különleges és egyedi jellegüknél fogva soha nem hagyhatják el a Vatikáni Palota falait. így most mégis ebben a magyar kiállításban ott szerepelhettek. A kiállítás főrendezője Cséfalvay Pál, az esztergomi Keresztény Múzeum igazgatója és segítségére volt munkájában a jelen sorok írója. A kiállítás megnyitásának konkrét időpontja 2001. október 9. volt. Erre az időszakra sikerült az anyagot összeállítva, kellő formában megrendezni. A kiállítás nyitva tartása a 2001. október 10. és 2002. január 12. közti időszakra terjedt ki. Kiderült, hogy a 2000-hez képest bekövetkezett egyéves halasztás nem várt pozitívummal járt. Míg a korábbi, más országok kiállításai a Vatikáni Könyvtár nagyon elegáns, de „vendégkiállítás" szempontjából rendkívül nehéz és előnytelen rendezési feltételeket kínáló Salone Sistino-ban kapnak helyett, addig a magyar félnek a 2000. évben kialakított új, modern, 850 m

2-es kiállítótermet sikerült erre a célra megkapni. Ennek az adottságai mind a világítás, mind a légkondicionálás, mind biztonsági tekintetben jelentősen megkönnyítették azt, hogy egy korszerű kiállítást lehessen benne megvalósítani. Az egész kiállítás belsőépítésze és látványtervének készítője Héjjas Pál volt, aki a magyar múzeumi kiállítások elismert, kiváló szakembere. A vele történő szoros együttműködés igen szép eredményt hozott. Hozzá kell tenni, hogy a Vatikáni Múzeum új termében, a Sala Polifunzionale-ben ezt megelőzően csak egy rövid időszaki kiállítás volt, amely hevenyészett installációval készült. Ez a kiállítás is jelezte, hogy az új terem lehetőségeit még maguk a Vatikáni Múzeum munkatársai sem igazán ismerik. A Héjjas Pál által tervezett belső installáció rendkívül sikeres volt a kiállítás szempontjából és igen nagy elismerést váltott ki a fogadó fél, a Vatikáni Múzeumok részéről is. Mindezekhez hozzátartozik az a tény, hogy az utolsó szögig a teljes installációt, valamint a világítást is Magyarországról vittük, és a helyszínen lett fölépítve. Egyedül az egyedi vitrinek, illetve az egész terem biztonsági berendezését intézték a Vatikáni Múzeum szakemberei. A kiállítás megrendezése a HUNGART szállítása révén és a HUNGAROGEST KHT aktív közreműködésével 2001. szeptember 10-e és október 9-e között történt. A Magyarországon összegyűjtött anyagot részben Esztergomban csomagolták, hisz mintegy fele a Keresztény Múzeum, illetve az Esztergomi Bazilika Kincstárából került ki. A magyarországi egyházi gyűjteményekből való másik felét a Nemzeti Múzeumban sikerült összegyűjteni, oda kerültek az Országos Levéltárból, az Országos Széchenyi Könyvtárból, valamint a Nemzeti Múzeumból származó egyéb anyagok is. Egyáltalán ki kell emelni azt a rendkívüli segítséget, amelyet a kiállítás összes munkálataival kapcsolatban a Magyar