Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

VI. Kitekintés - nemzetközi kapcsolatok - Baják László: Bajorok és magyarok - kiállítás Passauban és Budapesten

keket aktivizáló játékos elemek alkalmazásával igyekeztek ellensúlyozni a nehézségeket. Az eredmény sokszor nem volt meggyőző. Vitatható a tükörpadló alkalmazása, nehezen érthető miért kellett fémlemezekkel borítani a Hunyadi Mátyással foglalkozó terem falát, sikerületlen maradt az a hatalmas bárkatestmodell, amely a „18. századi" terem mennyezetéről függött alá, és végül nem sikerült a 20. század bemutatása sem, ahol a gyenge installációs megoldást nem ellensúlyozhatta a kiállított műtárgyak értéke, vagy érdekessége sem. Maradéktalanul dicsérhető viszont a kiállítás propagandája. Ennek, s a ritkán látható nagyértékű műtárgyak sokaságának, valamint a téma érdekességének köszönhetően a fél évig tartó kiállítást ( 2001. V. 8-X. 28.) nagy érdeklődés kísérte. A bajor kollégák előzékenysége folytán a kiállítási feliratok (még ha nem is teljesen egyenértékű módon), valamint a kapcsolódó vaskos tanulmánykötet kétnyelvű formában készült el (Bayern-Ungarn Tausend Jahre Bajorország és Magyarország 1000 éve. Szerk.: Wolfgang Jahn, Christian Lankes, Wolfgang Petz és Evamaria Brockhoff, Augsburg 2001.). Budapesten nem lehetett változatlan formában megismételni a passaui kiállítást. Számos műtárgyat a tulajdonosaik csak a németországi bemutatóra adtak kölcsön, így pl. a Fugger Krónikát, vagy (Erős) Kristóf bajor herceg kardját. Ezeket Budapesten más tárgyakkal kellett helyettesíteni. A Nemzeti Múzeum kiállítóterei ugyanakkor előnyös módon különböznek a bajor helyszíntől, így a kiállítás logikusabb és esztétikusabb lehetett. Bár a kiállítás felállítására nagyon kevés idő állt rendelkezésre, mégis a rendezők igyekeztek az eredeti installációs elképzelések fentebb említett vitatható értékű elemeit mellőzni, illetve a lehetőség szerint javítani. Az eredménnyel a bajor kollégák is elégedettek voltak, ezért különösen sajnálatos, hogy a Nemzeti Múzeum feszített kiállítási programja miatt a nagyszámú érdeklődő csak három hónapig láthatta a „bajor-magyar kapcsolatok történetét". A sajnálatosan korai zárás következménye volt, hogy a kiállítás katalógusa sem készülhetett el időre.