Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

V. Kárpát-medencei figyelő - Csobádi József: 100 éves a Rozsnyói Bányászati Múzeum

A Rozsnyói Bányászati Múzeum kezdeteivel párhuzamosan a város értelmisége kezdeményezte a Rozsnyói Városi Múzeum megalapítását. Réz László a Rozsnyói Kulturális és Művelődési Egylet elnöke 1907-ben a helyi újságban arról írt, hogy az Egylet határozata értelmében bővítik tevékenységüket egy olyan feladattal, melynek célja megalapítani a Rozsnyói Városi Múzeumot. Muzeális szakbizottság jött létre, melynek élére Hazslinszky Rezsőt választották. A Rozsnyói Városi Múzeum megalapításának gondolata jóval korábban született. Rosthy József főjegyző bejegyzése szerint 1876. szeptember 24-én Nyári Albert javaslatára a rozsnyói intelligencia 40-50 képviselője jelent meg nála azzal a céllal, hogy megalapítsa a múzeumi egyletet. Jelen volt a város képviselőtestülete, mindkét főgimnázium tanári kara, a polgármester stb. Határozatba foglalták az egylet megalapítását és az előkészítő bizottság összetételét. Erről az egyletről és tevékenységéről nincsenek további információink. Hazslinszky a múzeum alapjait a gyűjteményben látta. A múlt tárgyi bizonyítékait mint az evangélikus főgimnázium tanára az oktatási folyamatban rendszeresen felhasználta. Réz László és Hazslinszky Rezső nagy népművelő munkába kezdett. A helyi újságban megjelent írásaikban föllérképezték Rozsnyó és környéke értékes dokumentumait azzal a céllal, hogy ezek képezek a Rozsnyói Városi Múzeum gyűjteményének alapjait. Egyben felhívással fordultak a lakossághoz a történelmi és a kulturális értékek védelmére, megmentésére és átadására a Múzeum részére. A múzeumi szakbizottság helyiség és pénz nélkül tevékenykedett, de cikkeikben rendszeresen hangsúlyozták a Rozsnyói Városi Múzeum fontosságát és megállapítva „... de tudjuk, sok, ettől nagyobb dolognak még szerényebb kezdetei voltak." A begyűjtött anyagot kezdetben Hazslinszkynál helyezték el. Többszöri felkérésre a város 1910-ben két helyiséget bocsátott a szakbizottság rendelkezésére a Városháza földszinti részében, elismerte a múzeumi szakbizottságot és megbízottam keresztül együttműködött vele. A lelkesedéstől fűtött szakbizottság további támogatókat szerzett. Megindult az állandó kiállítás elkészítése. A vitrinek Hazslinszky tervei szerint készültek, s az anyagiakat a cél támogatói biztosították. Két év után, 1912-ben, a nyilvánosság számára is megnyitotta kapuit a Rozsnyói Városi Múzeum. Ekkor az intézmény 692 leltári szám alatt 1873 darab muzeális anyaggal rendelkezett. A gyűjteményben főleg várostörténeti anyag volt képviselve, de figyelemre méltó a cégekkel és kézművességgel kapcsolatos írásos és tárgyi dokumentáció is. A Rozsnyói Városi Múzeumot a háborús események miatt 1914-ben bezárták. Ebben az évben halt meg a Rozsnyói Városi Múzeum alapítója és első igazgatója Hazslinszky Rezső is. A Rozsnyói Kulturális és Művelődési Egylet a háború után - új alapszabályzat elfogadásával - csak 1924-ben kezdte meg tevékenységét. A múzeum élére a neves festőt, grafikust, történészt és népművelőt Tichy Kálmánt választották. Ajándékként nedvességtől tönkrement gyűjteményt kapott és költözködési parancsot: a múzeum egész vagyonát átvinni és elraktározni a Marko-féle bőrgyár (ma a Rozsnyói Bányászati Múzeum igazgatóságának épülete) egyik helyiségébe, ahol leltározásra sem volt lehetőség. Az eredeti két helyiséget a csendőrség foglalta el. Tichy a tarthatatlan helyzetről részletesen informálta a városi tanácsot. Kérte, helyezzék el a múzeumot a bányászati és kohászati múzeum épületében. Pontosabb a csendőrség és a katonaság - kapta válaszul, majd 1930-ban a premontreiek rendje megszűnése után a város négy helyiséget bérelt a rend házában (évente 3600 korona) és 5000 koronát hagyott jóvá új kiállítási kellékek vásárlására és elkészítésére. Tichy nem ismert fáradságot. 1924-től óriási gyűjtőmunkába kezdett. Szinte minden érdekelte, felfedezte a vidék anyagbázisát, megismerkedett a néprajzzal, sokat fényképezett.