Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

V. Kárpát-medencei figyelő - Viga Gyula: A szlovák-magyar határ menti múzeumi együttműködésről

esetében erősíti a határon túli kiállítások, műtárgyszállítások lehetőségét, gyengíti viszont annak anyagi feltételeit. Önerőből a helyi önkormányzatok nem képesek megfelelő kondíciót biztosítani a közös programhoz, az állami, ill. nemzetközi támogatás viszont - egyelőre - nem preferálja ezeket az együttműködéseket. 2. A magyar-szlovák határ menti együttműködésre alapvetően rányomja a bélyegét az a tény, hogy - más feltételrendszerben ugyan, de - mindkét ország alapvetően szegény. Hangsúlyosan igaz ez az itt képviselt térségekre. Mindkét állam területén eltérő gazdasági és kulturális hagyományai vannak a nyugati és a keleti résznek: a Dunától (és Garamtól) keletre eső területeken az elmúlt évtizedben nagyobb a visszaesés, magas a munkanélküliség, s számos gazdasági-szociális nehézség fékezi a kulturális területek fejlesztését. Egyelőre csak reménykedhetünk abban, hogy a regionális integráció felhajtó erőt jelent majd a kulturális kapcsolatokban is. Az Alpok-Adria, a Kárpátok Euro-Régió, az utóbb megszerveződött Ipoly Euro-Régió és a Vág-Duna-Ipoly (esetleg Vág-Duna-Garam) EuroRégió interregionális együttműködések célkitűzései között mindenütt szerepel a multikulturális térség műveltségi kapcsolatainak feltárása és erősítése. A valóságban azonban ezek az együttműködések jelenleg - botladozva, nagyon is nehézkesen - elsősorban a térségek gazdaságának fejlesztésére, az európai integrációs folyamatok előkészítésére vállalkozhatnak. Vannak persze pozitív példák az interregionális együttműködésben is: ezek elsősorban demonstratív rendezvények, programok, kiadványok, amelyek azonban - hosszú távon - alkalmasak lehetnek az adott térség sokszínű műveltségének, az együtt élő népek közös kulturális örökségének érzékeltetésére. A jó szándék és akarat mellett is nehéz legyőzni a finanszírozás nehézségeit. Vonatkozik ez részben a szűkös pénzügyi lehetőségekre: mindkét ország kulturális élete hiányokkal küzd, a keleti területeken feltűnően nagy a munkanélküliség, gazdaságilag gyengék az önkormányzatok. A nagy európai pályázatok egyelőre nem preferálják a szegény térségek közös próbálkozásait. A három ország intézményeinek összefogását igénylő, rendkívül bonyolult Európai Uniós pályázati rendszer méltatlanul figyelmen kívül hagy bizonyos programokat. Vannak tényezők, amelyek mindkét országban gátolják a közös munkát: a határ két oldalán, egymástól 60—80 km-re fekvő városok között az értékes műtárgyak átszállítása rendkívül bonyolult, nem is említve a biztosításoknak a múzeumok által megfizethetetlen díjtételeit. 3. A határ két oldalán működő intézmények kontaktusa a mindenkori politikai helyzet függvénye, alárendelt az országos prioritásoknak. Az elmúlt évtizedek, így az 1989 utáni időszak is, szeszélyesen befolyásolták a közgyűjtemények érintkezését is a határ mentén, s jószerével a civil kurázsi határozta meg olykor az összemüködést. A legalább középtávon működő folytonosság, kiszámíthatóság nélkül nem várható előrelépés ebben a vonatkozásban sem. 4. A muzeológustársadalom szakmai érdeke azonos a határ két oldalán, a politikai, ill. szélsőségesen nemzeti elkötelezettségtől mentes szakemberek között az együttműködés természetes dolog. A gyűjtemények létrehozása és gyarapítása helyi feladat, ám azok tudományos feldolgozása és bemutatása, a közös örökség együttes értelmezése regionális (és tágabb) szakmai érdek a határ mindkét oldalán. A kapcsolatokat elsődlegesen ezek a szakmai elkötelezettségek tartják életben, viszonylag ritka az írásbeli megállapodás, szerződés, ráadásul sérülékenyebb is, mint a perszonális érintkezés. Viszonylag ritkák a közös kiállítások (ennek okait másutt említem), gyakoriak viszont a konzultációk, közös konferenciák, publikációk cseréje. Akadályozza az együttműködést, hogy ritka ma már a kétnyelvűség - különösen a magyar oldalon - a muzeológusok között, s a vidéki múzeumokban még csak most nő fel - újra - az a generáció, amelyik számára a közvetítő világnyelv ismerete természetes készség.