Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

V. Kárpát-medencei figyelő - Viga Gyula: A szlovák-magyar határ menti múzeumi együttműködésről

5. A virulens múzeumi kapcsolatok mögött általában a települések, mikrorégiók többirányú együttműködése, illetve annak támogatása áll. A közgyűjtemények önerőből nem tudnak túljutni a szűk szakmai kapcsolatokon, már egy közös kiállítás létrehozását is sok adminisztratív és financiális akadály nehezíti. A városok közötti megállapodások (VácIpolyság (Sahy), Salgótarján-Losonc (Lucenec), Miskolc-Kassa (Kosice), SárospatakKirályhelmec (Kráfovsky Chlmec) stb.) húzzák magukkal a múzeumokat is. 6. Hiányoznak a korábban bevett, központilag támogatott tanulmányutak, ösztöndíjak, amelyek révén a muzeológusok - kölcsönösen - megismerhették saját szakterületük határon túli gyűjteményeit, adottságait, tapasztalatait. 7. A kapcsolatok tartalma nem mindig az intézmények, ill. szakmák hosszú távú érdekeit tükrözi. A szlovák partnerek által nem ritkán hangoztatott reciprocitás nem a muzeológia szempontjait tükrözi. Közös múltunk ismeretében nem lehet meglepő, hogy a szakmai előzmények feltárására induló kezdeményezések leginkább Magyarországról indulnak ki, ugyanakkor az sem meglepő természetesen, ha ezek nem kapnak prioritást a határ másik oldalán. Remélem, hogy a magyarországi múzeumügy bicentenáriumi programjai 2002-ben örvendetes kivételek lesznek majd ebben a vonatkozásban is. III. Lehetőségek és javaslatok Kétoldalú államközi szerződésnek kellene megformálnia a kulturális és tudományos együttműködés kereteit, ami - túl a múzeumügy nemzetközi elvárásain - a két szomszédos ország és kapcsolatuk sajátosságait is figyelembe venné, s keretszerződésként jelenítené meg a közgyűjtemények együttműködésének lehetőségeit. Ha mindennek a két ország művelődéspolitikája, ill. az Európai Unió pénzügyi prioritást is biztosítana, akkor reális lehetősége lenne annak, hogy a határ két oldalának múzeumai konkrét és reális tartalommal töltsék ki ezeket a kereteket. Szólnak érvek amellett, hogy a határ menti muzeológia prioritásainak megfogalmazásában és a folyamatos kétoldalú egyeztetésben kis létszámú konzultatív testület működjön közre. Ennek eredményes működését azonban elsősorban az intézmények közötti jó kapcsolat és információáramlás teremtheti meg. Nem szerencsés persze intézményt ráerőltetni a rendszerre: az eredményesen működők valószínűleg nem igénylik, a többiek számára indifferens. Jelentőségét elsősorban az adná, hogy a tárgyi kulturális örökség gyűjtése általános és regionális szempontjainak, valamint az egyes múzeumi diszciplínák (régészet, néprajz, természettudományok stb.) egésze elvárásainak megfelelően határozhatná meg a közös feladatok sorrendjét, valamint a helyi feladatokon túlmutató, a lokális lehetőségeket meghaladó közérdekű célok megvalósításához nyújtana segítséget. Biztosítani kell a folyamatos információáramlást a térség közgyűjteményei között (ez történhet a levéltárakkal és nagy könyvtárakkal közös formában is). Szorgalmazni kell a könyvek, kiadványok, információhordozók rendszeres cseréjét, amit intézményesíteni is lehetne. (Ma egy könyvcsomag postai küldése csaknem annyi a határ túloldalára, mint az óceán túlpartjára.) Az Internet csatlakozás, a modern információhordozók már lehetővé teszik a gyors tájékoztatást, ám a technikai feltételeket az érintett intézmények még nem mindenhol tudták megteremteni. Szorgalmazni kellene a határ menti múzeumok gyűjteményeinek számítógépes feldolgozását. A tárgytípusok, gyűjteményi egységek feldolgozását segítő adatok ma már floppyn, CD-n is átadhatók. A tárgyi anyag közös gyarapítása igen nehéz feladat, bár a konzultációk ebben is segítenek. Könnyen működik a természettudományi anyag kölcsönös gyarapítása a szlovák és magyar oldalról egyaránt. Gond nélkül megoldható például, hogy a kortárs művészet jeleseinek reprezentatív alkotásai bekerüljenek az adott táj, mikrorégió gyűjteményeibe a határ mindkét oldalán. Magam elképzelhetőnek tartom - megfelelő előkészítés után - a