Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

V. Kárpát-medencei figyelő - Viga Gyula: A szlovák-magyar határ menti múzeumi együttműködésről

b) Az első múzeumok térségünkben a nemzetté válás időszakában, annak kifejezőiként is jöttek létre. Viszont a 19. század utolsó harmadában alakult, jobbára vármegyei és városi múzeumok már a polgárosodás és az azzal járó lokális identitástudat megnyilatkozásai, miközben megjelenítik az előző generációk „globális" tárgyi örökségét is. Az első világháborút követő békerendszer ezt a kulturális örökséget több állam tulajdonába juttatta. Magyar és (cseh)szlovák viszonylatban sajátos helyzetet idézett elő, hogy a múlt század második felében - utolsó harmadában létrehozott vármegyei múzeumok többször a vármegyék Csehszlovákiához csatolt részén helyezkedtek el (Abaúj-Torna - Kassa/Kosice, Zemplén - Borsi/Borsa, Gömör - Rozsnyó/Roznava, Rimaszombat/Rimavská Sobota, Komárom/Komarno stb.), s a műveltségében századokon át organikusan összetartozó terület kulturális öröksége két ország ügye lett. Fokozta ezt a szakmai gondot, hogy térségünkben, főleg annak keleti, a Dunától, Garamtól keletre eső részén éppen ebben az időszakban zajlott a megkésett polgárosodás, elsősorban a paraszti életforma nagy átalakulása, ami felértékelte a muzeális gyűjtemények szerepét. De ezek az évtizedek a régióban a régészet, műtörténet, s lényegében minden múzeumi diszciplína kialakulásának kezdetei is, s ma már nehezen pótolható az a szakmai veszteség, amit az egymástól elzárt évtizedek okoztak. II. A jelen A magyar-szlovák múzeumi kapcsolatok számos sajátos vonást hordoznak, azok nem mindenben foglalhatók bele a múzeumügy általános nemzetközi megállapodásaiba, rendszerébe. Az érintkezések nem maradtak meg a határ menti térségben, hanem vannak eredményei az országos múzeumok és más vidéki közgyűjtemények vonatkozásában is, ugyanakkor a kistérségi érintkezések sajátos, olykor egyedi vonásokat tükröznek. Például a két főváros kapcsolatában - változó intenzitással - intézményesülnek a közgyűjtemények érintkezései (Magyar Nemzeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria, Budapesti Történeti Múzeum - Pozsony, Városi Múzeum), de a vidéki városok „testvér" kapcsolatainak is van hozadéka a két ország múzeumügyc számára. Számos pozitív példa van az országos múzeumok közötti tárgykölcsönzésekre is, például az egyetemes, európai rangú művészek életműkiállítása kapcsán (CwrcAwy-centenárium, A ba-Novák-év forduló - Szeged, Szolnok, ill. Érsekújvár és más vidéki múzeumok révén). Úgy tűnik azonban, hogy az országos múzeumok együttműködése lényegében csak a kapcsolatfelvételig jutott. A közgyűjtemények határ menti érintkezései egyaránt illeszkednek a két ország múzeumügyébe, de összefüggéseikben a kistérségek kapcsolatrendszerében jelennek meg. Az interregionális együttműködés ilyen módon egyszerre felel meg a múzeumok nemzetközi kapcsolatrendszerében már intézményesült formáknak, adminisztratív elvárásoknak, valamint a kistérségi érintkezések igényeinek és formálódó lehetőségeinek. Hasonlóan több szálon működik az egyes múzeumi diszciplínák kontaktusa is: a múzeumi gyűjteményekben tárgyiasult anyag feldolgozásában egyetemi és akadémiai kutatóhelyek, intézmények is közreműködnek, így a tudományos élet kapcsolatrendszere árnyalja a közgyűjteményekét. Bár egészen mások a kapcsolatok lehetőségei és elvárásai az egyes intézmények esetében, mások a múzeumok egyes alapfeladatai vonatkozásában, s eltérőek múzeumi szakterületenként is, néhány tanulsága az eddigieknek, illetve a mostani állapotnak is megfogalmazható. 1. Különböző struktúrákban, más formákban működik az utódállamok múzeumügye, de alapelvük egészében azonos: a tárgyi kulturális örökség emlékeinek gyűjtése, megőrzése, bemutatása. Az Önkormányzati Törvény alapvetően megosztotta a múzeumi műkincsállomány tulajdonlását: az állami vagyon mellett létrehozott önkormányzati tulajdon befolyásolja a tárgyak kezelésének, mozgatásának lehetőségeit is. Ez a vidéki gyűjtemények