Kurázsi Napló, 1995 (2. évfolyam, 1-5. szám)

1995-01-04 / 18. szám (1. szám)

Boldog új esztendőt a Kedves Olvasónak! Sajnálom, hogy nem az óesztendő utolsó vagy az új első napján tudtam - ahogyan Ígértem is - Önökhöz eljuttatni a Kurázsi Napló 18. számának példányait. Ám ennek a néhány napos "csúszásnak" is meg van- л nak a maga előnyei; például az, hogy leír­hattam azt, hogy II. évfolyam. Talán megengedhető, hogy egészen benső, személyes dolgaimról írjak az új esz­tendő első számának vezércikkében. Amelyek azonban senki másról, mint Önökről, nem szólnak, Kedves Olvasók. Nem több és nem kevesebb készpénzem volt nyolcezer forintnál, amikor ezt a lapot elindítottam. Sok, vagy kevés volt ez a tőke -ítéljék meg Önök. Kívülről nézve egy ilyen vállalkozás rossz tréfának tűnhet. Ha az első két-három szám után bedobom a tö­rülközőt - s ezt a "jóakaróim" minden nap terjesztették is - senkinek szemrehányást nem tehettem volna. Csakhogy! Isten útjai kifürkészhetetle­­nek: Önök megvásárolták és olvasták az új­ságot, kedves és biztató hangú leveleket kaptam. És segítséget is; s mindez együtt minden nap átlendített a holtponton. Nem volt ez a segítség sokszor egyéb, mint egy kedves megszólítással kezdődő levél, a nyomdászok becsületének az átélhetősége, egy di­csérő szó a lappal kapcsolatban - ott és abban a pil­lanatban ezek súlyos százezreknél többet jelentettek. /Amint hogy: többek is. / Több, mint húszesztendős újságírói múlttal, párezer, ilyen-olyan lapokban meg­jelent írással a hátam mögött, egy napon egyszer­­csak azon kaptam magam, hogy egy magánlevélben leírtam, hogy újságírói pályám legszebb és legfele­­lősségteljesebb szakasza a Kurázsi Napló-nál el­töltött időszak. Különös ezt leírni, hiszen az újságírásról esztendők óta lesújtó a véleményem, s amit hivatalosan újságírásnak neveznek, az nem egyéb, mint valami önmagáért való dolog. /Jó példa erre az ún.. médiavita, hadd ne részletezzen most, hogy miért./ Tehát nem én, nem a városháza, nem az ilyen-o­lyan alapítványok döntötték el azt a kérdést, hogy kell-e Tiszaföldvámak városi hetilap, hanem Önök, Kedves Olvasók. Azzal, hogy hétről­­hétre átlag 1000 példány elfogyott ebből a nem túl elegáns, sokszor esetlegesen szerkesztett, sok hibá­val megjelenő újságból. Amelyet ráadásul többször nyilvánvaló gyűlölettel támadtak is; könnyen felejt­hető módon. A Kurázsi Napló tehát megjelenik 1995-ben is, ám most - remélem nem több, mint két hétig - szünetel­ni fog a megjelenés. A következő két hét arra kell, hogy leüljön végre ebben a faluvárosban mindenki, aki hivatalból is érdekelt lehet a dologban és el­mondja, miképp is képzeli - és miből és kivel és kik­kel - a városi sajtó jövőjét. Én a magam részéről na­gyon szeretnék egy biztos hátterű /technika, külső­sök számára honorkeret, diákokra és munkanélküli­ekre épülő lapterjesztés, hirdetésszervezés, stb./ hetilapot. El kell felejteni a martfűi, a cibakház!, stb. modelleket, ez Tiszafoldvár, abba kell kapaszkod­nunk, amink van. Itt nem épülhet be újság a műve­lődési ház, vagy a könyvtár költségvetésébe, akkor, amikor ezek költségvetése /és ezzel együtt szakmai színvonala is/ szánalmasan alacsony. Ismétlem: a Kurázsi Napló 1995-ben is meg fog je­lenni. Lehet, hogy ritkábban, de gazdagabb tarta­lommal, lehet, hogy hetente, de vékonyabb lesz négy oldallal. Kérem, ne feledjék, durva áremelések lesz­nek - a nyomda is drágulni fog, ami nyilvánvalóan befolyásolni fogja a lapkészítés árait is. Bizonyos, hogy a Kurázsi Napló augusztusban tör­tént megjelenésével valami fontos bekövetkezett a város sajtójában, illetve életünknek azokon a terüle­tein, amelyeken a sajtó jelen van. Nem hiszem, hogy tévednék. Ha mégis - ezt a tévedésemet könnyű szívvel vállal­ni is tudom, sőt szeretni is fogom. Az Önökkel való párbeszéd folytatását biztosan re­mélve: Szabó János szerkesztő-kiadó

Next

/
Thumbnails
Contents