Kurázsi Napló, 1995 (2. évfolyam, 1-5. szám)
1995-01-04 / 18. szám (1. szám)
KURÁZSI NAPLÓ " Ezen a városon valami átok ül..." Beszélgetés dr. Király Ferenccel- A Polgármester úr fogalmazása szerint a választásnak van győztese és vannak vesztesei. Ön - ezek szerint - a választások legnagyobb vesztese, hiszen csak 2-300 szavazattal maradt le. Hogyan éli meg a "vereséget"? Sértődött, keserű, kiábrándult?- Egyik sem. A Pogármester úr fogalmazása nem pontos. Győztes, vagy vesztes a ringben, vagya íutballpályán van, ahol is kiütik, vagy gólokkal legyőzik az ellenfelet. A választás inkább a piachoz hasonlítható: kivisszük a vevők elé és eladásra kínáljuk az árut. Ha a versenytársam áruja jobb és azt veszik meg, a dolog világos, kár szót vesztegetni rá többet. Ha viszont az enyém legalább olyan jó, vagy esetleg jobb, akkor érdemes átgondolni, hogy milyen egyéb tényezők befolyásolták a vevők választását.- Ezek szerint Ön azt állítja, hogy a programja versenyben volt Marosfalvi úr programjával? Akkor mivel magyarázza ezt az eredményt?- Én egy részleteiben is kimunkált, összeillő, együttesen és elemenként is megvédhető, megvalósítható programot készítettem, messzire elkerülve a szélhámos ígérgetést és blöffólést, pontosan felmérve, hogy a következő 4 év minden lehet, de a zabolátlan fejlesztések kora biztosan nem. Nem ígértem tehát - szemben Maros falvi úrral - 15 km utat, új városi, közösségi /művelődési/ házat, a Balogh sarok kiépítését, szociális otthont, mentőállomást, a strand téliesítését, mert a jövő bemérhető anyagi kondícióit fígyelembe véve ezek megvalósíthatatlanok. Igen ám, de a választópolgárok döntő többsége a programokat nem hasonlította össze kritikus szemmel, nem is ismerte és sa jnos nem is érdekelte. A polgármester a város sza vazóit jobban ismerte, mint én - ezt el kell ismernem - s ezt eredményesen ki is használta. Én nem feltételezem, hogy meg lehet őket venni egy polgármesteri ruhaosztással, hirtelen megszaporodó egyszeri szociális segélyekkel, ajándékcsomagokkal, a szavazáshoz gépkocsin történő fuvarozással, te jjel-mézzel folyó kánaán ígérgetésével a nyugdíjas kluboknak és még sorolhatnám...- Ón szerint ez megmagyarázza Marosfalvi úr győzelmét?- Két-háromszáz szavazatot mindenképpen. Ha csak azt veszem, hogy a sportköröknekgavallérosan beígért dupla támogatás, ami pénzügyileg teljesen megalapozattlan, mert máshonnan kellene elvonni, legalább 100 sza vazatot hozott a konyhára.- Nem tudok szabadulni a gondolattól, azért ez nem ilyen egyszerű.- Nagyon ráérzett, hogy nem. Amit eddig elmondtam, az a felszín, amolyan mikszátos választási stiklik, amelyek még etikai vétségnek sem számítanak. Az alapvető gond mélyebben húzódik: a városfejlődés, a városi tudat és az ezzel ellentmondásos, jócskán lemaradó lakossági tudatproblémája. Röviden: Tiszaföldvár jogilag város lett, mert Marosfalvi Ernő egy város polgárpiestere akart lenni és véletlenül együtt raboskodott Göncz Árpáddal Vácott. A várossá nyilvánítást egyébként semmi más nem indokolta. Ez a település egy álmos, poros, fizikailag, szellemileg lemaradt, dudvás, elhanyagolt falu. Sajnos ez az igazság. A lakossági tudat a városi státuszhoz nem zárkózott fel, alapvetően falusi. Azt mondja a lakos: érdekem a kerítésemig terjed, a település egészéhez, intézményeihez, iskoláihoz semmi közöm, kivéve akkor, ha ez az út az én házam előtt megy el.- De milyen összefüggésben van ez a programokkal és a választás eredményeivel?- Én a várossá nyilvánítást fenntartással fogadtam, és legfeljebb egy fejlődési út lehetséges kiindulási pontjának tartottam, szemben a polgármesterrel, aki ezt élete főművének és a csúcsának nyilvánította. Az adott helyzetben nem lehetett mást tenni, mint elindítani a települést egy olyan hosszú úton, aminek a végén várossá válhat. Nem véletlen, hogy a program első pontja a fejlődés irányának meghatározása s a térségi szerep tisztázása volt. Igen ám, de a program írva-íratlanul a lakosságtól közreműködést, az értelmiségtől együttgondolkodást és minőségi megújulást, az Önkormányzati apparátustól kreatív, hatékony munkát vár el és ettől nagyon sokan visszariadtak.- Ha jól értettem, azt akarja mondani, hogy az emberek örök vágya a langyos pocsolyában való fizikai és szellemi dagonyázásra az Ön esélyeit csökkentette?- Jól értette. Sokszor azt gondolom, hogy ezen a városon valami átok ül. 30 éve élek itt. Ez alatt valami elborzasztó színvolalú párt és állami vezetés, buta és korrupt közigazgatási és gazdasági hatalmasságok váltották egymást. Egy kezemen megszámolhatom azokat, egy Bucz Hunor, egy Szabó András, egy Tálas László, egy Varga Lajos bácsi, intézményként egy Gimnázium, akik lényt vittek ebbe a szurokszín sötétségbe. Sajnos ehhez idomult a tudati szint is. Most az egyik választási gyűlésen felállt egy történelmet és magyar kodalmat/!/ oktató földvári pedagógus és üdvözült mosollyal elszavalta a maga alkotta gyalázatos színvonalú vőfély-versbe foglalt választási programját. Iszonyú volt. A teremben senki sem akadt, aki figyelmeztette volna, hogy a rendezvényt nem tévessze össze az értelmi fogyatékos gyerekek mikulás délutánjával. Itt tartunk, ez a színvonal. V- Ezek szerint rosszul Ítélte meg a fogadó közeget? Az értelmiséget említette már, kikben csalódott még?- Az egyik különösen elszomorító csalódás az önkormányzati apparátus magatartása volt. Sokukat szinte gyermekkoruk óta ismerem, Ők is ismernek engem, a többségük született földvári. Joggal feltételezem, hogy odaállnak egy konstruktív választási eszméhez, hiszen kedves szülőföldjükről van szó. Hogy hogy nem elter jesztették köztük, hogy az újpolgármester nagy tisztogatásba kezd és ettől megrémülve felsorakoztak a korábban általuk is szeszélyesnek és despotikusnak minősített vezető mellé. Most így, utána, mondhatom, kár volt, mert igaz: az ökörvizelésként kanyargó, alulmúlhatatlan műszaki színvonalú új Árpád utat, az átadás első percétől beázó, összegányolt központi orvosi ügyeletet, az embermagasságú gazzal körülvett elhanyagolt temetőt nem minősítettem volna az önkormányzati munka csúcsteljesítményének de azért szót értettünk volna.- Az új-régi polgármester odanyilatkozott, hogy a vesztesek használható ötleteit felhasználja, de nem emlékszik, hogy tanult volna tőlük valamit.- A kérdés második fele maradéktalanul igaz a Polgármester nem tanult semmit, biztosan úgy érzi, hogy nincs rá szüksége. Legfeljebb erre én nem lennék büszke. A kérdés első feléről: ezeket az "ötleteket" nem védi szabadalom, fel lehet őket használni, csakhogy megvalósításukhoz is kellene tudni egyet s mást. Sok szerencsét kívánok hozzá.- Hogyan ítéli meg a megválasztott önkormányzati testületet? Jobb, vagy rosszabb a réginél? Milyen munkát vár el tőlük?- Az új testület túlságosan eklektikus, sokszínű, de nem valósult meg az eredeti szándék, hogy szakmailag legyen sokoldalú és ütőképes. Az előzőekhez hasonlóan, nehézséget fog okozni a hasznos munkát végző bizottságok felállítása. A Kurázsi Napló 17. számában megjelent polgármesteri latolgatások azt tükrözik, hogy a szerzőjük változatlanul pártkoalíciókban és szavazatarányokban gondolkodik, amit jobblenne, ha mihamarabb elfelejtene, ha eddig nem tette. Ez a testület a jövőven egyaránt lehet a polgármester engedelmes hátaslova, de rémálma is.-Végezetül: hogyan kíván részt venni a jövőben a város közéletében?- Sehogy sem. Szabó János. 2 ,o
