Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

Kos formájú sírj el inni kezdenek. A megmaradt ételt a tűzbe dobják. A temetés huszadik napján a házban rendeznek tort. A tűzbe most is ételt dobnak és rákit öntenek. A negyvenedik napon újra kimennek a temetőbe és megismétlik a hetedik napon végzett szertartást. Hat hónap után újra lakomát tartanak, de a legnagyobb megemlékező ünnepséget a haláleset első évfordulóján rendezik. Ekkor összejön minden rokon és barát, s együtt mennek a temetőbe, s a már ismertetett módon zajlik a szertartás" - írja S. V. Ornek,

]97 Abdulkadír Inanx. idézve. A szertartás a sámánhit emlékeit őrzi az altáji törökség halottkultuszára vezethető viszsza. Jó példáját adja annak, hogy a monoteista vallás minden nyomása ellenére miként őrződnek meg ősi kulturális elemek a hagyományokban. Magyarázatként azt tudjuk felhozni, hogy az alavita Beltirek vallási különállásuk miatt az iszlám perifériájára szorultak - gyakorlatilag a hegyekbe vonultak vissza, ahol kevésbé érte őket a szunnita irányzat hatása, nem beszélve egyéb, a „civilizáció" diktálta kényszerről. Ugyanez elmondható a nomád jürükökről, sőt a ciprusi törökök bizonyos csoportjariói is, akik a halott lelkéért áldozati állatot ölnek. Ali Tanyildiz a Honami yürükökrőí írja: „ha közülük meghal valaki, a legközelebbi rokona állatot áldoz, juhot öl, s az állat húsát a halott emlékére elfogyasztják."

198 Az ünnepség neve „sin kurbam". A ciprusi törökök halotti áldozatát „kabtr kurbam"~nak (emlékáldozat) mondják. Csak szórványadataink vannak a halotti állatáldozatról, azonban abból, hogy a Karakoyunlu és Akkoyunlu törzsbéliek leszármazottjainak szállástemetőiben számos kosformájú sírj el található, s az ilyen tipusú sírjelek állítása századunk első negyedéig szokás volt, arra következtetSírkert az Edirnei Múzeum udvarán (2003) 197 Őrnek, S.V. 1971.91. 198 Tanyildiz, A. 1990.152. 91