Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

A tor A temetést követően a halott emlékére a harmadik, hetedik, negyvenedik és ötvenkettedik napon és az évfordulón megemlékezést tartanak. A szokás vidékenként változó, azonban a negyvenedik és az ötvenkettedik napi megemlékezést szinte minden helyen megtartják a temetőben és a háznál is. Számos faluban, már a temetés estéjén vagy az azt követő első csütörtökön rendeznek halotti tort. A közösség együttérzésének szép példáját adja, hogy a halálesetet követő első naptól egy héten vagy tíz napon át a szomszédok, rokonok étellel segítik a gyászolókat. Valójában arról van szó, hogy a veszteség mértékét és a temetéssel járó kiadásokat igyekeznek csökkenteni ezzel, hogy étellel is segítik a ház népét. A szokás elsősorban azokon a helyeken él, ahol a haldoklás idején kiborítják vagy eltávolítják az ételeket, mert azt tartják, Azrail megmérgezi azokat. Pl. Mus vidékén három napig nem szabad a halottas házban főzni. Hasonló szokással találkozunk Afyon és Kizilcahamam környékén is. Lakomával egybekötött megemlékezéseket itt is tartanak, de nem a halálesetet követő napokban, hanem a szakrális hagyomány diktálta időben. Anatólia-szerte különféle elnevezéssel illetik a halott emlékére rendezett tort. Az általánosan ismert elnevezés az ölüyemegi - halotti étel, azonban (^ubukban „ki"Balören, Erzurum vidékén kirk ekmegi. Az északi jürükök között és Divrigi, Igei falvaiban kazma takirtisi, Cetinkayaban, Tunceliben: Olümün kirki; Kevenli, Sebinkaracahisar, Alacahöyük környékén Can asi; Igeiben Can helvasi, Erzurum vidékén hayir, Ölü ekmegi, Urfában, Siverekben Kazma kürek helvasi. A karatepeiek yiyecegini etmek-nek a tahtadzsik „hayirli vermek "-nek mondják.

196 A halotti tor ősi kulturális örökségként, ha vidékenként eltérő formában is — napjaink hagyományvilágában is él. Archaikus példáját adja a Beltir törzsbélieknek a temetést követő harmadik napon rendezett ünnepsége {Ölü asi): „A torra nem hívnak sok vendéget. Az elkészített étel és ital felét a halott lelkéért a tűz szellemének ajánlva tűzbevetik. A temetést követő hetedik napon az egész família (nők és férfiak együtt) elmennek a sírhoz. A sír jobb oldalán nagy tüzet raknak, a magukkal vitt ételekből, italokból a tűzre dobnak, aztán a sírra rákit öntenek és ételt dobnak - mondván: „idd ezt a rákit, edd ezt az ételt, neked ajánljuk" — majd maguk is enni és 196 Őrnek, S.V. 1971.89.vo

: Kalayci, M. 1970.37-40. 90