Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

Előszó Közel húsz évi kutatómunka eredménye ez a kötet. Érdeklődésem a török kultúra iránt a kunsági születésemből adódik. Amikor az ember eszmélni kezd, találkozik azzal a különös történelmi tudattal, ami itt a Nagykunságon, a Nagyalföld szívében él; ami azt sugallja, hogy mi „kunok" mások vagyunk, mint a körülöttünk élők. Innen már szinte egyenes út vezet a törökségi kultúra felé. 1988-ban jártam először Törökországban. Meghatározó volt ez az út, megszerettem ezt az országot, a lenyűgöző tájait, még inkább a kedves embereket. Első írásom a Jászkunság folyóiratban jelent meg Boldog barangolás Belső-Anatóliában címmel, ez volt az én szerelmes földrajzom - bár akkor még nem tudtam, hogy ez a műfaj létezik az irodalomban. Ahányszor csak módom nyílt, elutaztam, volt, hogy évente kétszer is. Mindig valami témát kutattam, szokásokat, növényi festést, kézművességet, népi építészetet, de bevallom, mindez csak ürügy volt arra, hogy bepillanthassak abba a kultúrába, amely számomra az olvasmányaimból sejtett mesés Keletet jelentette. Más világot találtam, kevésbé csillogót, de meséset, lenyűgözőt. Mert minél inkább megismertem a törökországi embereket, szokásaikat, annál inkább megérintett az a fantasztikusan mély kultúra, megértettem, hogy miként „működik" ez a társadalom. Hogyan lehet az, hogy noha átvesz mindent, amit a nyugati civilizáció rázúdít, a fontos dolgokban a saját tradícióit tekinti mértéknek és mércének. Ott még a kimondott szó, kilőtt nyíl, az idősek beszéde bölcsek szava, a holtak iránti kegyelet az ősök tisztelete. Nincs identitás-zavara a török embereknek. Pontosan ismerik felmenőiket, annak ellenére, hogy 47-féle táji-etnikai-vallási csoportot tartanak számon, egy nemzetben gondolkodnak és tudják, hogy a nemzet fennmaradásának feltétele a gyermek és annak a hagyományok tiszteletére való nevelése. Mi európaiak, különösképp a magyarok, sokat tanulhatunk tőlük. Munkámmal egyfelől az összehasonlító néprajzi vizsgálatokhoz kívántam az eddig ismeretlen vagy csak szórványadatokból ismert törökországi szokásokat bemutatni, a hozzáférhető irodalmát feltárni. Másfelől szerettem volna megnyitni a magyar olvasók számára azt a különös világot, ami a török társadalmat élteti, nem tit5