Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)
IL Lakodalmas szokások A népviselet az egykori menyasszony viseletet őrzi A bölcsőtől a sírig tartó életút szokásainak sorában a házasság kiemelkedik, hiszen az élet egyik beteljesülési formáját, az élet továbbadásának lehetőségét, a szaporodást célozza. A szokássort úgy rendezi és örökíti át a rítus, hogy minden mozzanat, jel és jelzés az egyesülést célozza. Tekintettel arra, hogy a párválasztásnak különféle módjai ismertek, és az általánosnak mondható, hogy a fiatalok a szülői akaratból kerülnek össze, ha kölcsönös szimpátia van is a két fél között, azt nem mondhatni, hogy ismerik egymást. Erre majd a házasságkötés, a nászéjszaka után kerül sor, de egymás igazi megismeréséhez, sokszor az élet is kevés, mert oly nagyok a tabuk. A lakodalmas szokáscselekvések a ráhangolódást segítik, az elfogadást, a befogadást, a nász hangulati előkészítését, hiszen a nászéjszaka eredményére a teljes násznép kíváncsi. Addig nem tekinthető befejezettnek a lakodalom, amíg a lepedő felmutatása vagy a pisztolyok dördülése, vagy korsótörés nem jelzi azt. Ezért van minden varázslat, az előkészületek hosszú-hosszú sora. A 20. század elején Arnold van Gennep átmeneti rítusoknak nevezi azokat a szokás-cselekvésekvéseket, amelyek elősegítették az emberélet folyamán bekövetkező változások átélését, zökkenőmentes változását. Ezek a rítusok segítették az egyénnek elhagyni a korábbi életformáját és alkalmazkodását az új élethez. A házasság a legösszetettebb társadalmi intézmény, amely egyidejűleg ötvözi a szokássor, a vallás és a jog tartós elvárásait, a házasfelek szexuális kapcsolatával, a gazdasági együttműködéssel közÖS anyagi értékek teremtésével. Anya és leánya ima közben (Konya, 2004) 43
