Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

A házasság kapcsán szokás először a szexuális kapcsolatra, az utódnemzésre gondolni, azonban mindezek hátterében a gazdasági feltételek, a megélhetés alapjainak biztosítása is húzódik. Ezért alakította ki a szokásjog némely területen a poligámia intézményét. Tehát bármily különösnek is tűnik az európai gondolkodás felől közelítve, az iszlám kultúrkörben a többnejűség a ma divatos szóhasználattal élve, a „szociális háló egyik szemének" tűnik, hiszen ha egyenes ágon nem örököl vagyont a nő, akkor gondoskodni kell róla, magyarán el kell tartani. Akár többnejűségről van szó, akár többférjűségről - hiszen a keleti társadalmakban erre is van példa, Tibet esete, ahol a nemek arányának mérlege a természetföldrajzi viszonyokból következően a nők javára billent, ott a vallás a poliandriát a törvényei sorába emelte. Sok esetben azonban ez nem más mint egy „elvi lehetőség „a férj számára, amivel a modern gondolkodású férfi nem él. De nézzük az iszlám miként vélekszik a házasságról? A Korán egyértelműen kinyilatkoztatta, hogy az iszlámhívők számára a házasság kívánatos dolog: „(Allah) saját magatokból feleséget teremtett nektek, hogy velük lakozzatok, és szeretetet és irgalmat rendelt el közöttetek."

105 A férfiak egy fokkal magasabban állnak a nők felett, tudniillik kötelességük megvédeni és eltartani őket gyermekeikkel. Ez már önmagában egy fontos kitétele a jogalkotásnak arra utalván, hogy a többnejűség állapota csak azokat illette meg, akik tudtak több nőről és utódjairól gondoskodni. A házasulok kölcsönös egyetértésével megkötött házassági szerződés alapvető részét alkotja a hozomány meghatározása, amire a menyasszonynak joga van, saját tulajdona, válás esetén magával viheti. A menyasszony vételára, a kendőpénz, {ba§hk parasi) vagy kahm, eredetileg a hozomány kompenzálására szolgál azért, mert a vőlegény elvette a családtól a leányt. Az értékhatár koronként és vidékenként változott. A jogszokást mindig a helyi közösség alakította a vallás értékrendje mentén, a táj ökológiai gazdálkodási keretein belül. A törökországi szokásrendekben, így a lakodalmas szokásokban is a vallás szerepe nagyon erős, a mélyen gyökerező tradíciAz irodák alkalmazottjai többnyire fiatal nők 105 Korán (ford. Simon R. 1987.) 30:21. 44