Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

I. A születéshez kapcsolódó szokások Gyermekélet A népéletről, egyáltalán az életről alkotott képzetéről oly sok mindent elárul az, hogyan vélekedik a gyermekáldásról, a családon belül milyen státus illeti meg a gyermeket. A lovas-kultúrák és a pásztorkultúrák szép példáit hozzák a gyermek nevelésének, munkára szoktatásának. A gyermekvárás és a születés az emberélet fordulóinak legelső szép állomása, a lét első stációja. A várandós állapotot számtalan mágikus cselekmény előzi meg és kíséri végig. A születendő gyermek nemét is igyekeznek befolyásolni, hiszen a népi kultúra vizsgálatánál számtalan esetben látjuk, hogy ha fiúgyermek születik nagyobb a család öröme, hiszen a családi munkaszervezet egy újabb férfival gyarapszik idővel, ez újabb dolgos kezet jelent. A néphit számos olyan praktikát sorakoztat fel, amivel a nő termékenységét előidézni, vagy fokozni lehet. Eleve a nőnek termékenysége adja az értékét, az anyaság növeli a helyi közösségben kivívott tekintélyét. Nem is olyan régen, még a 20. század elején a meddőség miatt a férfi elhagyhatta feleségét. Minden asszony igyekszik a társadalmi elvárásoknak eleget tenni, és ezért mindent megtesz. Nem kivétel a modern nő sem, hiszen az erős, szilárd alapokon álló család a modern Törökország eszményképe. A törökországi értelmiségi nő helyén kezeli a karrier vagy család kérdését, pontosan ez fel sem vetődik, hiszen egyértelmű a válasz: a kettőt együtt családi segítséggel okosan szervezve lehet vinni. A török kultúra gazdagsága a néprajzkutató számára abban mutatkozik meg elsősorban, hogy mennyire sokszínűek a népszokások, miként élik meg naponta a tradíciók és A gyerekek a nagyszülői gondoskodás áldását is magukon érzik (Isparta, 1991) 15