Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

kat (kopjáikat) vérrel festik meg. A szokást tuu kandadi néven jegyzi a szakirodalom.

289 A Tanri-hegység fennsíkján élő kirgizek sírjelölési szokásai között találunk még egy nagyon fontos adatot: a halott lovának farkát levágják és egy karóra akasztva, a hantjára tűzik. A sírra tűzött lófarok esetében a szakirodalom következetesen karót említ, és nem kopját. Tehát az, hogy a buzgó hitharcosok, a vallásukért magukat feláldozni készülő mártírok Qehitler) és a nomád kirgizek sírjelölése azonos, azt a feltételezést erősíti, hogy alapvetően a lófarkjelvény, illetőleg a hozzá tapadó néphitbéli jelentése a fontos. A kultúra bármely területét vizsgálva példák özönét hozhatnánk arra, hogy a pogány szokások a népi vallásosság elemeként hogyan élnek tovább olykor az államvallás szokásrendjébe ágyazódva; továbbá azt is, hogy sírjelölésre nem a fegyverként haszKülönösforma Almatiban (Kazakisztán) nált kopját SZÚrták a földbe, hanem valami egyszerű karót, amelyre rátűzték a lófarkat.

290 A zászlós sírjelölés eredetére valahol itt kell keresnünk a választ. Nem az iszlámhoz kötődően - mert annak hagyományaitól idegen, hanem a népszokások, a törzsi hagyományok, nem utolsósorban a népi vallásosság kutatása adhatna feleletet. Megbízható adatok hiányában azonban csak találgatni lehet. Az valószínű, hogy a tug és a zászló a török népek korai kultúrájában még egymást fedő fogalmak, a lófarkas zászló neve is tug. „A hadi hatalmi jelképként szolgáló tug a bolgár-törököknél 686-ban jelenik meg, 866-ban pedig már forrásadat is szól a jelvény használatáról. A 9. században a „tokuz tuglik" kánnak ez a jelzője 9 tartományát, a 9 tugja egyben 9 törzsét is jelölte" - mutat rá Fehér Géza.

291 A lófarkjelvény változatos típusai az oszmánoknál alakulnak ki. A 16-18. századi török temetőket ábrázoló metszeteken zászlós sírjeleket láthatunk.

292 Georgius Dousa, 1599-ben konstantinápolyi 289 Ögel, B. 1984.152;226. 290 Ibn Fadlan a volgai bolgárok temetkezséről szóló leírását, Czeglédy K.HarmattaJ. 1946-48.362-365, 369. Vö: Kovács L. 1982.58-85. 291 Fehér G.1990.22. 292 Kovács L. 1982. 58-85. 134