Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

dártollnak, ökör-, jakfaroknak, a lovasnomád kultúrában pedig a lófaroknak lehetett különös jelentősége. A lovasnomád török népeknél, ahol a ló színének és a ménes számának rangjelző szerepe volt, s általában a sámánhitű török népeknél a lófaroknak, sörénynek mágikus erőt tulajdonítottak, természetesnek tűnik, hogy a harci szokásokhoz kapcsolódóan a hatalmi jelképekbe is beépül. A kumükök néphitében máig él a táltosló emléke: a ló kitépett sörényét vagy farkát megdörzsölve teljesül az ember kívánsága, ha kell, győzelemre segíti, vagy az egekbe röpíti.

285 Valószínűleg ez lehet a magyarázata a lófarkas kopjanak, mint harci jelképeknek. A lószőrtincs a fejfedőn, fegyverre vagy nyeregbe tűzve (bárhová tűzik is, tugnak nevezik) óvóhatású is egyben. Abdulkadír Inán hívja fel a figyelmet arra, hogy a török népek hadi szokásai szerint a vitézek gyakran az elesett társuk lovának levágott farkát a ló testére (nyeregre, lószerszámra) tűzik.

286 A törökök a szokást Közép-Ázsiából vihették Anatóliába, s jelképként való alkalmazása valószínűleg módosult a szinte állandó harcra, területszerzésre és annak védelmére berendezkedett birodalom területén. A török történelem egyik nagy tisztelettel emlegetett uralkodójáról Alp Arslan jegyezték fel, hogy a „malazgirti ütközet (1071) előtt lovának farkát levágatta majd felnyergelte és kezdetét vette a csata. Katonái is követték példáját — a levágott lófarkokat kopjáikra tűzték. Halottaik sírját karóra tűzött lófarokkal jelölték."

287 A hitért, a szent háborúért magukat feláldozni kész katonák a csata előtt vágták le a lovak farkát. Annak ellenére, hogy a szokás az iszlám előtti időben gyökerezik, jelentését megtartva épült be a vallási szokások rendjébe. A török eposzok utalása szerint ütközet előtt áldozatot mutattak be a tug (ez esetben zászló) tiszteletére, deres mént vagy kancát öltek, az oszmánok 12 juhot áldoztak.

288 A csata előtt levágott lófarok, de méginkább a kopjak vérrel való festése az állatáldozat emléke lehet, bár utóbbi esetében nem zárható ki a harcosok pszichés előkészítése sem, hiszen a véres kopjak látványa növelhette az elszántságot, az ellenségben egészen bizonyosan félelmet keltettek. A kirgizek szokásai között említik, hogy mielőtt harcba indulnának, a zászlói285 Magomed Badrutdin dagesztáni kumük költő szíves közlése, 1994. Karcagon. 286 Abdulkdir Inannak a sánizmusról írott könyvére hivatkozva írja Ögel, B. 1984.147. 287 Ögel, B. 1984.147-201. 288 Ögel, B. 1984.149. 133