Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

eposzok tanúsítják, hogy jeles alkalmakkor állatáldozatot mutattak be az istenek engesztelésére. Születés, lakodalom, halál, háború, esőimádság, termékenységvarázslás alkalmával a lóáldozatot az égnek, a kost a földnek ajánlották.

271 Állatáldozatra utaló első adataink Észak-Kína térségéből származnak (i.e. 1045), amikor is az uralkodó iránti hűség jeléül bárányt vagy kost áldoztak.

272 Recens adataink is utalnak arra, hogy az erőt, hatalmat, bőséget jelképező állatáldozat a legdrágább ajándék. A Kazakisztánban és Türkmenisztánban nomád törzsek élő hagyományai között írja Abülhalük Qay

273 hogy a halott tiszteletére a halotti torra állatot ölnek. Az áldozatra szánt állatot az elhunyt rokonai hozzák, a sátor előtt összegyűjtik, majd kiválasztják a leginkább megfelelő kost. Néha többet is. Az állat lelkét temetik a halottal, a sír fölé kövekből hantot emelnek amelyre az állat karóba húzott fejét szúrják. A karakirgizeknél is szokás, hogy a sírra - a halott rangjától függően esetleg több - kosfejet tűznek.

274 Az adat megegyezik az Ibn Fadlan által a 10. századi türk temetkezési szokásokról leírtakkal.

275 A karóba húzott koponya elsődlegesen rontáselhárító funkciója miatt került a sírra, sírjelként való alkalmazása ebből alakulhatott ki. A néphit megőrizte az eredeti jelentéstartalmat, az iszlám szokásrendjébe illesztette az állatáldozatot a kettősségből jöhetett létre a pásztorsírjeleknek az a fajtája amely főleg Kelet-Anatóliában Diyarbakir, Elazig, Erzurum, Kars és a Van tó környékén, az Akkoyunlu és Karakoyunlu törzs szállástemetőiben jellemző. Jó részüket az eredeti helyen őrizte meg a kegyelet, más részüket pedig középületek udvarára, vagy múzeumokba szállították. Az ahlati temetőkatalógus legkorábbi kosformájú sírkövet 1401 - 1402-re datálja, a legkésőbbit pedig 1934-re teszi. A kos formájú sírjelek állításának szokása legtovább a Dersim és Tunceli vidékén élő alavita vallású zazák és Karakoyunlu falu siíta lakosainak temetkezési szokásaiban élt. Míg általánosan elmondható, hogy állatalakú sírkövet csak férfi271 gay, A. 1990.53. 272 gay, A. 1990.183. 273 gay, A. 1990.58. 274 Türkmenisztán, a Nohurlu törzs szállástemetői, gay, A. 1990.58. 275 Sesen, R. 1975.36-37. 129