Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

Tárgyunk szempontjából fontos még megemlíteni a kirgizeket. Lélekszámukra az első csoportokhoz hasonlóan nem tudunk pontos adatot, sőt a letelepedettek pontos lakhelyét sem közlik a források. Hozzávetőleg 1100 - 1200 főt becsülnek. A vándorlók Er fis, Maiatya, Adana és Ankara környékén élnek. A 19. század elején tűntek fel Anatóliában, a század 70-es éveiben egy részük megtelepedett. Ujabb hullámuk 1958-ban jött, majd 1978-ban indult egy csoportjuk, amely négy év vándorlás után 1982. augusztusában érte el Törökországot.

267 Az említett példák jól megvilágítják az anatóliai etnikai viszonyokat. Békeidőben, amikor a határok zártak, politikai ellenőrzés alatt is állnak nehezebb a mozgás, mint háborús helyzetben, amikor a menekülteknek minősülnek - akár nyájastól is egész törzsek, vagy töredékeik lépik át a határt. Amíg a kulturális „utánpótlás" ily módon biztosított, van okunk bizonyos fajta kulturális felülrétegződést feltételezni. Ráadásul a Kaukázus felől vagy akár Irán felől érkező csoportok nem idegen testként illeszkednek az anatóliai viszonyokba, hanem évszázados hagyományok sok esetben azonos kulturális gyökerek állnak mögöttük. Tanulmányozásuk jó lehetőség rekonstrukciós modellek felállítására. A köznépi temetők sírjelölésének vizsgálatakor a már említett nomád törzsek temetkezési szokásaihoz kell elsőként fordulni. Az állattartó nomád kultúra népei nem tárgyakba formálva állítanak emléket az örökkévalóságnak. A „porból lettünk, porrá leszünk" örökérvényű törvényét követve visszaadják halottaikat a természetnek. A sírjelölés pusztán a hozzátartozók számára fontos, de csak addig emlékeznek az elhunyt sírjára, amíg az élők is emlegetik, emlékeznek az elveszett társaikra. A kőrakásos sírjelölés nem emléket állító célzattal emelkedik a tetem felett. Jóllehet, a balbal kövek száma a megölt ellenséget jelképezi, a mai folklórban a jelentése úgy módosult, hogy „ahányan a halálát kívánhatták" annyi követ tesznek a sírra" - Büyükkarabag falu türkménjei századunk elejéig így jelölték a hantot

268 — a kőrakás sokkal inkább a visszajáró lélek elleni védekezést célozza, mint sírjelként funkcionál. A hant fölé kövekből rakott mágikus kör, valamint a sír lóval vagy gyalog hétszer való körbejárása - azon túl, hogy a jelképes lovas temetkezés emlékének nyomaként él a folklórban - ugyancsak a halott háboríthatatlan nyugalmát cé267 Andrews, P. A. 1992.105-108. 268 Seyirci M. - Topbas, A. (én.)12. 127