Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

lés egyik történeti formája a köznépi temetőben. Párhuzamát a régészeti források és a közép-ázsiai néprajzi szakirodalom hozza. A köznépi temetkezés századokra visszanyúló hagyományaira a nomád illetve félnomád törzsek temetkezési szokásai adnak támpontot. Törökország területén ma is számos nomád törzs él, főleg KeletDélkelet-Anatóliában vándorolva.

263 Közülük a legjelentősebbek a yürükök, türkmének, tahtadzsik, az azeriek karapapak csoportja, ujgurok, kirgizek. Érdemes közelebbről megvizsgálni őket, mert viszonylag zárt közösségek lévén a hagyományaikat jobban őrzik, származásuk, vándorlásuk irányából a kulturális elemek mozgásának irányára következtethetünk. Mobil társadalmi csoport lévén lélekszámukra csak becsült adataink vannak. Vegyük sorjában: kör a sir i (Dereköyü, 2004) Maga az etnoním is vándorlót jelent. Teljes lélekszámot magába foglaló összeírás nem történt, mindössze egy 1950-ből származó adat áll rendelkezésünkre, eszerint számuk mintegy 50.000 fő lehet. A Toros hegység mentén NyugatAnatóliától Marásig húzódó vidéken élnek. Nyári szállásaik a Szultán hegység fennsíkjain, téli szállásaik pedig az Antalyai-öbölnél lévő falvak határai mentén található. Néhány csoportjuk Denizli környékén él. Példájuk jól bizonyítja a nomád életforma és a modern társadalom egymás mellett éléséből fakadó ellentmondást: az Ala Dagi fennsíkra tartók előre hajtatják állataikat, az asszonyok gyerekek, öregek pedig Afyonban vonatra szállnak és úgy viszik a sátorfájukat, míg más csoportjaik hagyományos módon, málhahordó tevékkel hurcolkodnak. Egy részük már megtelepedett, főleg Manisa, Balikesir, Kütahya 263 Andrews, P.A. 1992.75-108. 124 Yürükök Mágikus kör (Ankara, 1991)