Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

ló jelnek, foglalkozásra utaló jelzésnek, de utalhat a halottetetés-itatás máig élő szokására is. A beltirek

2% a sírba ételt, italt dobnak, a tahtadzsik az elhantolás után a sír fejnél lévő oldalán korsót és poharat helyeznek el, és kávéfőzéshez tüzet is gyújtanak.

257 Abból ítélve, hogy a kávéfogyasztás viszonylag újkeletű szokás, (a 16. század második felében terjedt el birodalom szerte

258

), élvezeti cikk lévén, fogyasztását csak a tehetősebb réteg engedhette meg magának, a temetői kávézás és a sírjelen a kávéfőző eszközök ábrázolása a helyi közösség számára rangjelző tartalmat ölthet. Az utóbbi feltevést erősíti, hogy a temetői kávézás szokása az Adana vidékén élő türkmének között, Elazig tartomány Baskil megyéjében Teslim, Aptal temetőjében szinte napi gyakorlat, s helyi értelmezésben a vendégszeretet és gazdagság jelképe. A fenti példa is mutatja, hogy a probléma rendkívül összetett, ugyanaz a jelkép egy-egy közösség számára más tartalmat hordozhat. A jelenség kulturális gyökere azonos lehet, az eredetileg azonos etnikai csoportba tartozók ha egymástól nagy távolságra kerülnek (pl. vándorló nomádok, illetve félnomádok) egy-két generációs váltás elég ahhoz, hogy az adott kulturális jelenség funkcióváltozás következtében, a megszokás erejénél fogva mint survival (^kulturális csökevény) épüljön be a helyi közösség kultúrájába. Recens adatok sorát hozhatjuk még példaként elsősorban a köznépi temetők, jelrendszeréből. Erzurumban, (^ankiriban, Kastamonuban a virágdíszítés a fiatalon elhunytak sírkövén látható, míg korábban csak a női sírjelek jellemzője volt. A már említett fegyver valaha általánosan a vitézség egyik jelképe volt, Ifelben ma az erőszakos halálnemet jelzi, Kevenli faluban (Sivas vidékén) a példamutatóan élt férfi sírjelére kerül. Tunceliben faragatlan követ állítanak sírjelként, rá fegyver képét vésik, ugyanitt a köztiszteletben álló férfiak sírját kosfejes kő jelzi. A süveg, és egyéb fejfedős ábrázolás évszázadokon át a társadalom vezető rétegének sírjelölésében volt gyakorlat, ma a hodzsák sír256 Karamagarah, B. 1992.13. 257 Oguz leszármazottak, az alavita abdalok egyik csoportja. Andrews, P.A. 1992.95. Karamagarah, B. 1992.53-56.,61-62. fotó a temetőkatalógusban. Yilmaz, A. 1948.85. 258 Ibrahim Pecevi történetíró 1635 körül így számol be az evezeti cikkek elterjedéséről: „Egészen 962 (1555) esztendőkig sem az Allah által oltalmazott fenséges Konstantinápoly fővárosban, sem oszmán földön másutt kávé és kávéház nem létezett." Lewis, B. 1981.155122