Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

bektasiak hagyományvilágában a daru, mint sámánisztikus elem, sírjeleiken a daruláb motívuma mint tamga jelenik meg. Karamagarait, B. hívja fel a figyelmet néhány boszniai sírjelre, amelyen ugyancsak a „daruláb" rajza látható

249

, vélhetően a bektasi rend európai megjelenésének egyik nyomaként. Ahmet Topbas az afyonkarahiszári türkmének állatküzdelmeket ábrázoló sírjeleire hívja fel a figyelmet. Az egy tömbből kialakított sírkövek oldalán domború faragással ábrázolt szarvas, oroszlán, nyúl, sárkány, kígyó, madár küzdelme valamint vadász- és harcijelenetek képeit látjuk.

250 A 13. század végétől nem állítanak ilyen jellegű síköveket - valószínűleg az iszlám élőlények ábrázolását tiltó hatása érhette el az amúgy nomád türkméneket. Helyettük a 14. századtól az Akkoyunlu, Karakoyunlu törzsbéli türkménekkel megjelennek a kos formájú sírjelek. A növényi díszítmények a 14. századtól jelennek meg a sírköveken. Nem az arab díszítőművészet jellegzetes indás növényi ábrázolásaira gondolunk, hanem az életfa ábrázolásra. A fa kultusza az altáji népek hitvilágából, terjedhetett el, ahol a szent faként tisztelt keleti bükk (Fagus orientális) előtt áldozatot mutatnak be, amint azt a róla szolo samanvers ? is tanúsítja: Arany levelű bűbájos kajin Hét árnyékú szent kajin Mély gyökerű arany levelű áldott kajin Fekete fejű fehér bárányt áldozok neked. A fa tiszteletére bemutatott áldozat szokása ma is eleven a tahtadzsik hagyományában. A kultusz másik megnyilvánulási formája, hogy a források fölé hajló bükkfákra fehér vagy vörös textilcsíkokat kötnek akik kívánságuk beteljesülését remélik, leginkább a gyermeket akaró asszonyok. Anatóliaszerte szokás a termékenységvarázslásnak ez a módja. Némely vidéken a fák tövében lévő sírkövekre is kötnek fehér rongydarabot.

252 Jellegzetes temető fának számít a keleti bükkön kívül a ciprusfa (Cupressus sempervirens); a tuja (Thujoideae) a. fűz (Salex alba) és a. fenyő (Pilea excelsa). A Fekete-ten249 Karamagarah, B. 1992.26. 250 Topba?, A.-Seyirci M. (én.) 16-28. 251 Andrews, P.A. 1992.91. 252 Karamagarah, B. 1992.17-18. Vö.Örnek,S.V. 1971.57. 120