Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

Kos formájú sírjel, oldalán a foglalkozásra utaló eszközök képeivel (B. Karamagarait nyomán) nak, hogy az iszlám jelképeket a népi vallásosság sajátos tartalommal töltötte meg. A Fatma anyánk keze

246 néven ismert jel nemcsak a halottkultuszban kapott helyet, hanem mint általános rontáselhárító szimbólum megtalálható a lakodalmas zászlókon éppúgy, mint az imaszőnyegeken vagy a házak falán.

247 A hatágú csillaghoz hasonlóan itt is zsidó vallás hatására kell gondolnunk. Vallási jelkép az örökmécses és a gyertyatartó amely a szeldzsuk kortól napjainkig gyakori motívuma a sírjeleknek. A halott lelkének Allah felé vezető útját megvilágító fényt jelenti. Az állatformájú sírj elekkel külön fejezetben foglalkozunk, itt csupán a kakas és a daru sírjeleken való ábrázolásra hívjuk fel a figyelmet. A sírjelen látható állatmotívum mögött az állatáldozat kultikus hagyománya húzódik. Néprajzi analógiák sora bizonyítja, hogy amikor a szokás átalakul, esetleg megszűnik, a folklórban még hoszszú ideig fennmarad az emléke, néha párhuzamosan élhet egymás mellett a két jelenség. A kakas, mint áldozati állat az alavita türkmének hagyományára jellemző. A kakas hangját Hazreti Alitól kapta, a fehér kakas Allah jelképe, ezért szent állatként tisztelik. Áldozata tipikus példája annak, hogy az ősvallás hogyan épül be az iszlám keretébe. A kakasáldozat az altáji népek felé mutat, ahol a négy évszaknak áldozott állatok egyike a kakas volt.

248 Ugyancsak szent állatként tisztelik a darvat, amely a sámánisztikus eposzok, legendák jellegzetes szereplője. Az altajiak az áldozat ünnepén „darura szállnak", úgy repülnek az égbe. Az alavita tahtadzsik és a Kos formájú sírkő 246 Mohamed próféta anyja. 247 Karamagarali, B. 1992.21. 248 Karamagarali, B. 1992.12.,15. 119