Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

Mihráb-ábrázolds a sírkövön A hatágú csillag - Szulejmán pecsétje, óvójel. A népi vallásosság jelrendszerébe tartozó kultikus jelkép. Rontáselhárító jelentése miatt gyakran ábrázolják ételtartó tálcákon, házak bejárati ajtaja felett és a sírköveken is, de csak a 13. század végétől. A szeldzsuk kori sírjeleken még nem látható. A legkorábbi sírkő a hidzsra 694. (1294) évéből való Mus Tatvan út mellett Norsin temetőjében.

244 A legenda szerint Szulejmán padisah a gyűrűjén viselte a hatágú csillagot formázó jelet, ezzel befolyásolni tudta a dzsinnek cselekedeteit. Hogy a legenda melyik Szulejmán nevéhez kötődik biztosan nem lehet tudni, 1230 körül élt Szulejmán nevű szeldzsuk uralkodó, esetleg Nagy Szulejmánhoz is kötődhet, de bár mely ikőj ükét gondoljuk is pusztán a legenda keletkezését illetőleg az elnevezés használatának kezdetét jelezheti. Valószínűleg másról van szó, hiszen az Aranyhorda 13. századi pénzein is megjelent a jel, mint Batu kán tamgája. Az átvétel ez irányból történhetett, vagy pedig, mint egyéb vallási jelképnél (pl. kéz) nem lehet kizárni a zsidó vallásból való átvételt hiszen a Salamoni pecsét néven ismert jelkép már kétezer évvel ezelőtt létezett. Török szerzők

245 a kínai univerzizmus hatásának tartják, a jin-jang megfelelőjeként értékelik, a megbonthatatlan egység jeleként, a termékenységi szobroknak az elsődleges nemi jelleget hangsúlyozó ábrázolásaira hivatkozva. Ugyancsak az óvójelek közé sorolható a talizmán. A sírkövek törzsén található. A népi vallásosság és nem az iszlám elfogadott jelképe. Nem úgy a tenyérrel kifordított kézfej, ami az iszlám országok mindegyikének a szakrális hagyományában megtalálható. Ovójel, amely a sírköveken a 15. században tűnik fel. Tipikus példája anMedalion díszítésű sírkő (Alanya, 2003) 244 Karamagarali, B.1992.21. 245 Oguz, B. 1983.97. 118