Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

csupán a felületes szemlélő tekint térkitöltő elemnek. Alaposan megvizsgálva őket, rá kell jönnünk, hogy nem öncélú díszítés miatt kerültek a helyükre. Némelyekben az ősvallás, a sámánhit emléke villan fel, mások az iszlám jelképrendszerébe illenek. Érdemes sorra venni őket. A szeldzsuk-kori sírjelekre jellemző elsősorban, de később is megtaláljuk a rozettát, amely a kozmogóniai jelképekhez sorolható. A bektasiak

240 és az alavitik

241 szubkultúrájában sajátos jelentése van: a tamgdt, a törzsi összetartozás jelét látják benne. II. Murád uralkodása óta (1421-1451) a Beydili, Bayat, Kayi, Bayandír törzs tagjai az arcukra vagy kezükre, a Bála és Bayat törzsbeliek a lánygyermekek karjára tetoválják. A nogajok sírjelein is megtaláljuk főleg Ankara környékén §eker, Akkiri Kirkkuyu falvak temetőjében.

242 A napkorong motívuma Közép-Ázsiától Anatolian át Boszniáig látható a török sírjeleken. A halhatatlanság jelképe, rendszerint az életfaábrázolás két oldalán találjuk. Más értelmezésben a Nap és a Hold, illetőleg a Napisten jelképe. Gyakori a pásztor sírjeleken és a türbék kapuja felett.

243 A tizenkétágú csillag benne három körrel, az örökkévalóság jelképe. A 17. századi női sírjeleken gyakori csúcsdísz. Edirnei sírkert (2002) Női sírjel a 18. századból Női sírjel a 18. századból (Isztambul, 1990) 240 Az első nagy török dervisrend. Patrónusuk és névadó alapítójuk Haci Bektas volt. A rend a 13. századtól 1826-ig működött. Lewis,B. 1981.175. 241 Az iszlám siíta ágához tartozó felekezet, amely főleg a türkmén etnikai csoportot vozotta magához. Dél-,Nyugat-és Közép-Anatóliában élnek, főként Sivas, Tokát, Yozgat, Nevsehir, Qorum, Amasya, Karamanmaras és Erzincan környékén. Andrews, P.A. 1992.72-73. 242 Karamagarah,B. 1992.21. 243 Karamagarah, B. 1992.36. 117