Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

Sírkő a 17. (Ankara, 1989) vét valószínűleg azért nem vésették rájuk, hogy a rossz szellemek ne háborgathassák őket. Recens adatok is erősítik ezt a feltevést; a néphit máig őrzi a visszajáró lélek, illetve a démonok, távoltartását célzó óvópraktikákat, amelyek főleg a születési és a szakrális hagyomány rítusaiba ágyazódva maradtak ránk. Mind a női, mind a férfi sírjelek esetében elmondható, hogy az elhunyt rangját a fejfedőjén túl a sírkő nagysága is jelezte. Az oszmánkori síremlékek antropomorf jellegét jól mutatják a turbános sírkövek, a női sírjelek esetében pedig a fejnél álló emlékkő csúcsdíszei, illetve azok nevei. A sírkövek kiképzése is emberi formára utaló, olyan, mintha a fej, váll, test kontúrját adná. A női sírjelek csillagdíszben, vagy bekötött illetve fátyollal borított fej stilizált formájában végződnek. A lábtól való kövek mindig henger alakúak (nők és férfiak esetében egyaránt) és csupán leveles, indás díszítést mutatnak. A női sírköveken valószínűleg az elhunyt korát jelzi a fejrész dísze, ha az tozak, (a menyasszony fejére tett zöld fátyol), vagy terlik (olyan fejfedő amelynek homlokrészét ezüstpénzzel vagy pitykékkel díszítik)

239 formáját mintázza. A legdíszesebben kimunkált példányok a 18. századtól maradtak ránk, amikoris a kőfaragó művészetet megérinti a barokk stílusa. Női sírjelek a 18. századból Isztambulban A sírkövek szemiotikája Eddig a sírjeleknek olyan jellegzetességeiről szóltam, amelyeknek többnyire rangjelző funkciójuk volt, valójában nem is díszítmények, hanem az elhunyt társadalmi hovatartozását hivatottak jelezni. A török sírköveken azonban több olyan jelenséget találunk, amit 239 Az utóbbinak a szemmelverés (nazar) ellen óvó hatása az élő néphitből ismert. A sírjelre nyilvánvalóan azért került, mert ugyanezt a hatást várják tőle. 116