Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

Életfa díszítésű női sírjel Nem feladatom az oszmán történelmi események még vázlatos formában való ismertetése sem, azonban tárgyunk szempontjából a kezdetek említése fontos, mert a burszai korszakokkal újfajta sírjel tűnik fel az eddig bemutatottak mellett. Igyekeztem kronológiai sorrend alapján besorolni a típusokat, azonban mindegyik esetében elmondható, hogy egymás mellett élve e formák és típusok gazdag átmenetet képeznek. Az oszmánokkal figyelemre méltó jelenség tűnik fel a temetőkben. Már nemcsak a fejnél, hanem a halott lábánál is állítanak sírsztélét, az eddigi, a földtől jóval magasabbra készített kőkeret vagy félcilindrikus forma helyett a sírt borító kőlap alig emelkedik a föld felé. A fejnél álló sírsztélé felső részénél kerekített mihrábot formáló, né- Török temető hány típusnál határozottan antropomorf jellegű, feje, válla, törzse jól látható. E két alaptípus a 19. századig fennmarad.

226 Alapvető formaváltozás nélkül valószínűleg az antropomorf sírjelekből alakul ki az oszmánkori jellegzetes turbános sírkő, amely korai alakja a Timurida-dinasztia uralkodása idején jelenik meg (1370-1501), és a mevlei dervisek süvegének formáját mutatja.

227 Török kutatók véleménye szerint a turbános sírjel indiai kultúrhatásra alakult ki.

228 Álláspontjuk vitatható, ha arra gondolunk, hogy a katonai — feudális államszervezetben, a jogban az állam és egyház összefonódott. Az oszmán birodalom az alapítástól a bukásáig iszlám állam volt, amely a kezdetek- Turbános sírkő Edimében 226 Karamagarah, B. 1992.22-23. 227 Karamagarah, B. 1992.22-23. 228 Önder, M.1969.9. 107