Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

dig általános homokkő és mészkő mellett megjelenik a márvány. Amíg a 11-12. századi kőládákat kúfi írás díszíti, a 13. században megjelenik az arabos folyondáros díszítés, és minden bizonnyal az iszlám erősödésével, és a hit jegyében vívott szent háború, a dzsihád szellemével összefüggésben a sírköveken is egyre gyakoribbak a mohamedán jelképek.

222 Mellettük a 14. század sírkövein először, megjelenik a gránátalma motívuma, és más életfaábrázolás. Az eddig tárgyalt sírjelformák jellemzőek Kelet-Anatóliára, elsősorban Konya, Maiatya, Eskisehir, Malazgirt, Erzurum vidékére. Nyugat-Anatóliában a bizánci kultúrhatás befolyása tovább érződik, szembetűnő változást a sírjelölésben all. században odaérkező nomád türkmén törzsek hoznak a kos formájú, valamint állatviadalokat vadász- és harcijeleneteket ábrázoló sírjeleikkel.

223 Oszmán kori sírjelek A Szeldzsuk Birodalom felbomlását követően létrejött törpefejedelemségek egyikéből, az oszmán emírségből nőtt ki az a birodalom, amelynek nevét hamar megtanulta a világ, rettegte a középkori Európa. Oszmán és nemzetsége (1281 ? - 1326) történeti mondáik szerint a Kayi nevű oguz törzshöz tartozott,

224 amely nomád pásztortörzs volt. Buzgó hitharcosok lévén hatalmi területüket gyors ütemben növelték, Karacahisar, Inegöl, Bilecik, Yenisehir után 1326-ban meghódítják a Márvány-tenger közelében fekvő bizánci várost, Bursát. Oszmán történelmi jelentősége abban áll, hogy törzse vezetésével kiépítette az államszervezetet. Róla nevezték el az általa alapított uralkodóházat, az államot, a későbbi birodalmat. A kitűnően szervezett katonai feudális társadalom alapját ő teremtette A megboldogult egykor szultáni 225 udvarban szolgált "^%

m 222 MatuzJ. 1990.24. 223 Seyirci, M.-Topbas, A (én) 17-36. 224 A Kayi - Kayig törzs leszármazottjai a törzsi összetartozás jelét, a tamgát ma is a sírjeleikre vésik. Önder, M. 1969.16. 225 MatuzJ. 1990.28-38. 106