Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

éveitől a mongolok elől menekülő újabb és újabb török csoportok állnak. A népesség etnikai összetétele egyre inkább eltolódott a törökök javára.

220 A nagy létszámú nomádság (a 13. század derekán 70 000 sátrat becsülnek) jószágai részére egyre nagyobb legelőterületet igényelt, de csak a szántóföldek rovására terjeszkedhetett, így a letelepült, földművelő bizánciakat és örményeket visszaszorítva tarthatta fenn a külterjes állattartást. A társadalmi érdekkülönbségek lassan szétfeszítették a szeldzsuk állam keretét, helyén törpefejedelemségek jöttek létre, amelyek azonban nem egymástól elszigetelten éltek, hanem a kereskedelem révén kapcsolatban álltak. Valójában csak az irányítás szempontjából szabdalódott szét a birodalom. A hatalmi harcok, a határvillongások megviselték ugyan a letelepült lakosságot, de nem olyan mértékben, hogy általános hanyatláshoz vezetett volna. A városokban továbbra is virágzott a kézműipar, mecseteket építettek, medreszéket hoztak létre. Konyát, az akkori fővárost elárasztották a vezető szerephez jutott türkmének, aminek következtében az addig hivatalos perzsa nyelvet felváltotta a török nyelv. A társadalmi változás a temető képén úgy hagy nyomot, hogy a 13. század harmadik negyedében megjelenik egy újabb sírjelforma, a cilindrikus és félcilindrikus sírjel. (A cilindrikus formánál nem hagyható figyelmen kívül a bizánci hatás, különösen a félcilindrikust tekintjük, de csakis a formája utal a bizánci sírjelekre.) A 13. század végi, 14. század eleji kőfaragó művészet fénykorát jelzik ezek a sírépítmények. Valóságos versengés látszik a ránk maradt emlékekből.

221 Hatalmas síremlékek készültek, mind méretükben, mind művészi megmunkálásukban felülmúlhatatlanok. Emírek és családjaik síremlékei. Maga a forma a 14. század végéig változatlan marad, azonban a kőfaragás technikája de kiváltképp a díszítőelemek térnek el a korábbiaktól. Az eltérés az alapanyag megváltozásával is indokolható, hiszen az ad220 MatuzJ. 1990.21. 221 Konyában a szeldzsuk kortól napjainkig alapított 32 temetőből jelenleg csak hetet találhatunk. A város terjesztkedése miatt megszüntetett temetők sírsztéléit a múzeumok őrzik. A legkorábbi darabjaik egyike a Hidzsra 681. évéből, 1283-ból való. 105 Az előtérben életfa díszítésű kő, a háttérben mollah sírköve látható