Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

nyeregtető formájú, a két végénél lévő nyitott háromszöget élére állított négyszögletű kőlappal lezáró sírjelforma.

218 A 12. századi sírköveket finom domborítású növényi ornamentika díszíti, felirata Korán-idézet, a halott neve. Az évszámot 1158-tól írják a sírkövekre. A korszak jellemző epitáfiumából két példa: 1. „Ez a sírkő 553/1158 évben elhunyt SELAME b. Muhid b. el - HACCAK-é. Isten ítélje őt." 2. A kő északi oldalán: „Ez a sírkő, HIBETUJUSUF-é" Déli oldalán: „Allah bocsásson meg neki" - valamint a Korán Tevhid-szúrdjdi olvasható.

219 A 12. század utolsó negyedében újabb változás tapasztalható, sírjelek formájában. A kőláda fejnél eső részénél magasodik a sírsztélé. Mindkét oldalán finom kőfaragás díszíti, a rozetták, indás-folyondáros díszítés mellett felA Sankadin dzsámi 15. századi temetője (Ankara) tűnnek az iszlám vallási jelképek: az örökmécses és a gyertyatartó. A forma a 14. század első negyedéig él tisztán, módosult változatait azonban később is megtaláljuk. Mellette, a 13. század első felében megjelenik a fejtől-lábtól sírsztélével ellátott fedett kőláda, amely az oszmánok jellegzetes sírjeltípusa lesz. Nagyon lényeges vonása, hogy a lábtól való kő formája eltér a fejnél lévőtől. Többnyire henger formájú, míg a fejnél lévő szögletes, esetleg a mihrábot, az imafülkét mintázza, néhány esetben határozottan antropomorf jellegzetességeket mutat. Mint alaptípus, a 19. századig megtalálható. A formaváltozás etnikai csoportokhoz való kötése meglehetősen nehéz feladat, mert nem ismerjük a korszak etnikai mozgásait, azonban gyanítható, hogy a változások mögött a 13. század '30-as 218 Önder, M.1969.5-6. 219 Ahlat temetőkatalógusában No. 17.(212-213.kép); és a 16.(209-210.kép) vörös tufa, hossza 281 cm.szélessége 83 cm. Magassága 72 cm. A fedőlap 60 cm. 104