Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

lékekre támaszkodhatunk.

214 Közülük a legjelentősebb Ahlat temetője, mivel nemcsak a szeldzsukok, hanem őket követően évszázadok során mások is temetkezési helyül használták, az iszlám kultúrtörténet nyolcszáz éves reliktumait találjuk egy helyen.

215 A törökországi temetők majd mindegyikére elmondhatjuk, hogy századokon át működő temetők voltak. A korszakok tanulmányozása szempontjából támpontot jelentenek a sírok tájolása, elrendezése, a sírjelek anyaga, formája és díszítőelemei. A formai szempontú vizsgálat alapján az alábbi jellemző típusokat különíthetjük el: a kőládát, a nyeregtető formájú, két végén négyszögletű lappal lezárt sírjelet, a sírsztélével ellátott kőládát és a fejnél, lábnál sírsztélével jelzett fedett kőládát. Ali. században jellemző a köldda, oldalán kúfi írassál, amely egyben a díszítését is adja. E típuson belül is két forma jellemző, a nyitott kőláda és a zárt, néhol talapzatra állított szögletes formájú fedett kőláda. Mindkét forma jellemző az iszlám országok mindegyikére, a kor jellegzetes sírjelölése volt. Radloff a Jenyiszej folyó mentén és Orkonnál talált hasonló formájú sírjeleket a 7-9. századra datálja. Ugyanez a típus Anatóliában all. században jelenik meg. A legkorábbiak közül való a hidzsra 387. (1030) évéből Gazneben Sebukteken márvány síremléke, és Samból Fatma sírköve a Hidzsra 439. (1048) évéből.

216 Magasságuk 60—90 cm, hosszúságuk 190-210 cm, szélességük: 40-80 cm. Ettől a mérettől csak a gyermeksírok térnek el. Mind a nyitott, mind a zárt kőládákat Anatólia északkeleti részén találni nagyobb számban, míg délnyugat felé haladva számuk egyre csökken, ami egyben jelzi a birodalom földrajzi határait, terjeszkedésének irányát is.

217

6 Anyaguk szürke vagy vörös tufa, ritkán márvány. Oldalukon a kúfi írás a 12. század elejétől elmarad, maga a sírjel sem éli túl a század végét. A 12. század első felében megjelenik a 214 Konyában 32 különböző helyen létesítettek temetőt. A városrendezés során többségüket felszámolták, így a korból ma hét helyen látható temető, közülük is legjelentősebb a Musallah Ücler és a Haci Fettah temető. Önder, M. 1969.5. 215 A sírkövek többségét az évszázadok során megrongálta az idő, betemette a föld. Eddig hozzávetőleg ezer sírkövet tisztítottak és vizsgáltak meg a török történészek. A Beyhan Karamagarah szerkesztette temetőkatalógusba 118 db. sztélé teljes leírása került, 441 fotóval illusztrálva. Eddig ez a legteljesebb temetőkatalógus, amit Törökországból ismerünk. A válogatás szempontja nem elsősorban a szépség és művészettörténeti érték volt, hanem a változás, a fejlődés nyomon követése. 216 Karamagarah, B. 1992.46. 217 Karamagarah, B. 1992.46. 103