Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

dalom vezető rétegének sírjelölésére ad példát, maradandó emléket csak számukra állítottak. A köznépi temetkezés szokásaira, sírjelölésének módjára történeti forrásokból, útleírásokból, összehasonlító néprajzi adatokból és a recens hagyományokból következtethetünk. A kultúrtörténeti áttekintéshez a történelmi korszakok adnak jó fogódzót, bár a korszakhatárok a valóságban nem rajzolódnak ki, nem válnak el olyan élesen. Egy-egy történelmi korszakon belül is - különösen a mozgalmas szeldzsuk korban - szinte negyedszázadonként újabb sírjel típusok jelennek meg, azonban néhány alaptípus továbbélése századok múltán is megfigyelhető. Jelképrendszerükben az arab, perzsa és a bizánci kultúrhatás sajátos keveredése érzékelhető. Szeldzsuk-kori sírjelek Az anatóliai törökség története all. század húszas éveitől kezdődik, amikoris a türkmén lovasok egyre gyakrabban portyáznak az örmény-bizánci határterületeken, majd 1071-ben Alp Arszlán, a Van-tótó\ északnyugatra lévő Malazgirtnál súlyos csapást mért a kelet-római haderőre. Ezzel megnyitotta az utat az Anatóliát elárasztó türkmének előtt. Etnikai szempontból őket tekintjük az anatóliai törökség őseinek.

212 Több kisebb emírség létrejötte után all. század végére kialakul az anatóliai szeldzsukok szultánsága, amely Konya központtal a térség történetében a 13. századig meghatározó szerepet játszott. Kultúrtörténetére a keleti török törzsek történelmi hagyományai, néphite és szokáshagyománya nyomta rá a bélyegét. Az anatóliai szeldzsukok kulturális örökségeként az építészeti remekműveiket, főleg kultikus építményeiket, a tudományos és az irodalmi élet örökbecsű alkotásait tiszteli az utókor. A szeldzsuk vezetőréteg a perzsa kultúra hatása alatt állt, így kultikus hagyományaikat, sírjelöléseiket is ez határozza meg alapvetően.

213 A szeldzsuk korból emírek és családtagjaik síremlékeinek vizsgálatához, változásaik elemzéséhez alapvetően Ahlat fhelység a Van tó mellettj történelmi temetőjében, valamint a birodalom fővárosa, Konya mellett hét különböző helyen megmaradt temetőkben, illetőleg a múzeumokban őrzött em212 MatuzJ. 1990.17. 213 Karamagarali, B. 1992.46.vo

. Radioff, W. 1893.XII.4-6. 102