Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

5. Sziklák közt jár a dobos, Karavánja úgy béget, mint a birkák, Ümmü lány anyja is megtudja a rossz hírt, Ümmümet hová tetted átkozott folyó, Ümmümet 6. Idegen föld útja tövissel van teli Vakuljon meg, aki a tövist oda veti. 7. Magas házak eleje A tetejük leér a földre Lányos anya, lányos anya Kezében égnek a gyertyák. 8. Haja ezüstszállal szőtt kilimhez hasonló, Lengedező termetébe beleszerettem Virágos, nyári legelő rózsájához hasonló. 9. A sárga selyem, amit Szenem felöltött Bár látnám az arcod néném, mielőtt meghalok Elromlott malom törött vitorlája Megjött a vize, csobogni kezdett. (5-9. Sípos János gyűjtése és fordítása.)

210 10. Ali atya mondta, az élet múlandó A drága lelket, aki adta, visszaveszi. Jegyezd ezt meg, ápold a hitet Odaadom a világot egy garasért, elmegyek. Hiába minden, Amikor a lélek elszáll a test magára marad. Gyújtják a tüzet, hozzák az üstöt, Mondom elnémulok, elmegyek. Felkötik az állad, letakarják arcod, Ujjaid kötözik, kinyújtják a térded, Nyitott szemed lefogják, Odaadom szépen a lelkemet. 210 Sipos J. 1994.56-57. 99