Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

Testedről sietve szalaggal méretet vesznek, Rá szépen lepek szabnak, Aloét füstölnek, szent vizet hintenek, En visszanézek rájuk. Négyen négy felől tartanak má,r Asztalra tesznek. Hodzsák lepelbe csavarnak, Nagy célom elérvén — elmegyek. Egyik mosdat, másik a vizet önti, Szádba, orrodba habot tölt, Egyik felől bedörzsöl másikon letöröl, Nagy abdesztet véve elmegyek. Összegyűlnek a hodzsák rögtön valahol, Mondják, hogy üljetek le imádkozni, Kénytelen-kelletlen mondják, Letudva az adósságom, elmegyek. Az asztalon oldalra fordítanak, Gallértalan ingbe bújtatnak, Amikor karjába vesz a négy ember, Asszonyt, gyermeket elhagyva indulok. Jó földbe tettek ha van rá alapod, Ha van jótéteményed, Szépen szól a szó, mint a csalogány, Nyugodtan megyek el. Koporsóba tesznek téged, Áthúzzák rajtad a kötelet, A gyerekek csodálkozva keresnek, Vállról vállra repülve elmegyek. Visznek és a szent köre tesznek, A férfiak inteni (meginteni) akarnak, Ki halottja, kérdi, ki ez? Már nem szólok senkihez. Ali atya, hová tetted a vagyont? Nem volt ki ismerné a helyzetem Letakarnak, hét hintón, Mint a szélvész, eltűnök. 100