Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

vésések, agyagmetszések és sgraffito díszítmények jellemezték, melyekben az újítások és az egyéni stílusjegyek nagyobb szerepet játszottak, a hagyomány szabályozó ereje kevésbé érvényesült. Kresz Mária már 1960-ban felfigyelt a folyóedények és a megrendelésre készített darabok alak- és díszítésbeli eltéréseire, melyet éppen a tiszafüredi butellák elemzésével mutatott be. A Néprajzi Múzeum kerámiagyüjteményében akkoriban már száznál több butellát őriztek, melyek alak és díszítmény szerint két csoportot képviseltek A butellák közel felének oldalait szögletesre verték, egyik lapját karcolt felirat, a másikat pedig karcolt virág- vagy madárkompozíció díszítette. A butellák másik csoportjának oldala gömbölyű; mindkét lapján írókázott, általában egyforma díszítmény volt. Más vidékeknél is megfigyelhető a kétféle - ünnepi és köznapi - használatra szolgáló készítmények alak- és díszítésbeli eltérése.

4 Az első, tiszafüredi feliratos mázasmunka egy írókázott díszítésű butykoskorsó. Felirata, mely szintén írókázott, évszámból és névből áll: ano az 1832 Kis istvány

5 Szinte egyszerre, 1833-tól a karcolt feliratok is megjelentek A névvel vagy az évszámmal és névvel megjelölt darabok mellett azonban a verssel is díszített cserépedény ekkor még igen ritka volt. Kulacson 1835-ben, butykoskorsón 1843-ban, boroskancsón 1845-ben, butellán 1846-ban és miskakancsón 1847-ben találkozhatunk először a füredi emlékanyagban verses ajánlásokkal. Az első darabok készítőinek nevét nem ismerjük. A karcolt feliratok kiművelt írása, gondos és gyakorlott betűformálása magasabb iskolatípusra utalt. A feliratozó céhkeretek között tanult, betelepült fazekas lehetett. Nyelvjárási sajátosság alapján azt is tudjuk, hogy a katolikus vallású fazekasok egyikéről (Fitzere János, Nagy Antal vagy nemes Paál Ferenc) lehet szó, akiknek a díszített mázaskerámia meghonosításában döntő szerepük volt. A tiszafüredi fazekasok közül elsőként ifjú Nagy Mihály (1821-1855) szignálta készítményeit. 1844-1852 között tíz, általában verses ajánlással is ellátott darab őrzi nevét. A készítő vagy a készítő műhely nevének feltüntetése a múlt század második felében vált általánossá. Sok füredi fazekas örökítette meg nevét a megrendelésre készített edényeken: Katona Mihály (1826-1888), Katona József (1846-1883), az idősebb (1839-1910) és az ifjabb Nyúzó Gáspár (1864-1922), Bodó Mihály (1840-1896) és fia Zsigmond (1878-?), Cs. Kiss Mihály (1837-1907) és fia, Lajos (1864-1910), Katona Miklós (1854-1913) és fiai, Zsigmond (1878-1954), János (1886-1953), Kálmán (1898-1923), Katona Lajos (1851-1910), Pap Sándor (1852-?), Juhász Bálint (1847-1890) és fia, Zsigmond (1877-1919), Juhász József (1845-1893), Fazekas (László) Mihály (1840-1873), KNagy Bálint (1856-1899), Simon István (1853-1936), Molnár Péter (1843-1902), Molnár Sámuel (1855-1939), Vég József (1862-1940), Bozsó Lajos (1866-1896), Ballá György(1864-?), Márki István (1870-1949), Katona János (1855-?), Bari János (1874-1947), Dózsa András (?-?) és Tüdős Kálmán (1907-1989). Kézírásaik alapján megállapíthatjuk, hogy nemcsak írástudók voltak, hanem a korabeli helyesírás alapvetőbb szabályait is nagyrészt ismerték. A fazekasok közül csak Tóth Imre (1855-?) volt analfabéta, és a betűket felcserélő Pap Sándornak jelentett nehézséget az írás. A szignált darabok segítségével az egyes műhelyek vers-változatait is megismerhettük. A verses ajánlások kezdetben Tiszafüreden is csak jókívánságokat tartalmaztak, a tulajdonost, esetleg feleségét, családját éltették. Ebbe a típusba sorolható a legkorábbi, tiszafüredi rigmus is, mely egy 1835-ős, karcolt és írókázott virágornamentikával díszített kulacson szerepel: „Kovács Pál az isten szeresen szép hitves Társaddal sokájig éltessen "

6 Készítőjét nem ismerjük. Más kézírás jellemzi azt a szintén ismeretlen mestert, aki 1833-tól néhány írókázott feliratú butykoskorsóval képviseli magát az emlékanyagban. Utolsó, feliratos munkája 1843-as datálású butykoskorsó. Engób nélküli, ún. sajátfalas, színtelen máz borítja. Kiemelt évszám és barna folyó4 Kresz M., I960. 362-363. 5 Néprajzi Múzeum (továbbiakban: NM) 67.171.1. 6 Kertész I. Magángyűjteménye, Tat. Lásd: Füvessy A., 1987. 545. kép. 60