Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

írás díszíti, fülén a korai darabokra jellemző csigavonal. A nőknek készített, ritkább darabok sorát nyitja, fanyar humora is egyedülálló: „ 1843 Késült Junius 22 dikén En Gatsal Ferentzné öszvegyi szorsomhoz Készítettem Butykost Én az Pájinkámhoz „ A változatosabb feliratok ifjú Nagy Mihály műhelynyitásával jelentek meg. A mester 1844 körül rövid ideig Mezőcsáton dolgozott, és néhány évig az itt megismert rigmusokat véste vagy írókázta edényeire. 1845-ös, zöld fehér csíkos boroskancsójának félig fedett tetejére a „ha nincs benne legyen benne" szöveget karcolta.

8 A vers befejező sorával együtt 1852-es butykoskorsóján írókázva szerepel: „Ha nints benne legyen benne az volt árok tünn az Letzke". A feliratot egy Csokonai-idézet zárja: „ammi menne más kutyába jobb lesz az magunk gyomrába.,? Baján őrzött miskakancsóján az előbbi szöveget az „Akki isziszik belőlle valljon egésségére" választja ketté.

10 A „ vivát pajtás Töltesd teli mindjárt akki iszik bellőlle, L ké

P- Honi 1ап

У

ег váljon egésségére", mely 1846-os, Gyöngyössy Mihálynak (NéprajziMúzeum) készített boroskancsóján, illetve ennek „ egésségére re re re" ragismétlős változata, mely 1846-os madaras butelláján szerepel, szintén Mezőcsátra, illetve a fiatalabb Rajczy Mihály közvetítő szerepére utal.

11 Verses ajánlásai 1847-től egyre inkább elszakadtak a csati előképtől, egyéni színezetűvé váltak. A törekvés már 1846-os tálján is megfigyelhető: „Honi tányért veszek én abból ebédelekén. "

n Az írókás felirat a tányér szélén fut körbe, a szavakat bogyós ágak választják el (1. kép). A Juhász Jánosnak és feleségének 1847-ben készített miskakancsója díszítményében még Mezőcsáthoz kötődik, de szövege már egyéni: „ an nó az 1847 .Évbenn készítette ijju Nagy Mihály Juhász Jánosnak Vivát Rátz Julianna Hitvessem töltse tele az Pintesem ugy is régenn szomjúhozom. Attza kintsem nagyot iszom, iszom a bort rugóm a port szeretem én az szép asszont.„

u 1849-es, Térjék Jánosnak ajánlott butykoskorsóján eredetileg citromsárga alapon folyt körbe több sorban a barna, írókázott folyóírás: „ Vivát tölcsik teli mindjárt ez a világ ugy sem sok használják az okosok Zivataros néha bár vesztegetni mégis kár nem kell ezért lemondani ez világról mézet lehet itten szedni minden ágról. "

I4 Ifjú Nagy Mihály csak mezőcsáti közvetítésű felirataival hatott a későbbi fazekasokra, egyéni versezetei a későbbi emlékanyagban soha nem ismétlődtek. Az ároktői lecke és az aki iszik belőle, váljon egészségére, illetve ennek ragismétlős változata később is elég gyakori; az előbbi a Bodó műhelyt, az utóbbi Katona Mihályt és az idősebb Nyúzó Gáspárt jellemzi. A meghatározó műhelyeket nemcsak díszítményük, hanem felirattípusaik alapján is el tudjuk különíteni. Egyes műhelyek az évek során alig változtattak felirataikon, míg mások igen egyéni színezetű versek kialakítására törekedtek. Katona Mihály, Cs. Kiss Mihály az idősebb Nyúzó Gáspár feliratai viszonylag egysíkúak. Az idősebb Nyúzó Gáspárnak és legényének, Pap Sándornak feliratait az „ aki iszik belőle " kezdetű rigmus ragismétlős változata jellemzi, mely általában butelláikon (1863,1865 1868, 1872, 1874, 1878),

15 ritkábban miskakancsóikon (1869, 1873) jelenik meg.

16 A butellákon kiegészítő 7 Kiss Pál Múzeum (továbbiakban: KPM) 69.61.1. Lásd: Füvessy A., 1981.4. kép. 8 NM 51.31.378. Lásd: Kresz M., 1977. XIII. tábla 2. és 4. kép. 9 NM 67.171.2. Lásd: Kresz M., 1969. 48. kép. 10 Türr István Múzeum 61.132.1. 61