Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

csinálóként Csatári Ferencet (1852). Utoljára 1855-ben fordul elő a korsós foglalkozás Katona János neve mellett, de 186 l-es halálakor már cserepesként jegyzik be az anyakönyvbe. Néhai Pál Istvánt lánya 186l-es esküvőjén cserepesnek tüntetik fel, előneve viszont Korsós volt.

10 A korsós megjelölés nemcsak következetlen, hanem pontosan arra sem enged következtetni, hogy az adott esetekben mázast vagy mázatlant készítőről van-e szó. A Bezerédi Vargák elsősorban feketeedényesek voltak, de készítettek vörösre égő edényeket is; a Betes-családról is úgy tudták, hogy azok feketét égettek. A tárgyi anyag azonban azt igazolja, hogy a múlt század 50-es éveinek végéig mázas butykoskorsók is készültek Tiszafüreden. Fazekasainknál - annak ellenére, hogy a múlt század utolsó harmadától termelésük zömét a tálasedények képezték - a tálas foglalkozásnévvel csak a századfordulón találkozunk. így nevezte magát Katona Miklós a tiszafüredi Régészeti Egyletnek készített, rátétes virágokkal díszített bödönön, melynek felirata: „ Emlékül Készült a múzeum részére. Katona Miklós tálasmester saját gyártmánya. Tiszafüreden. 1901. május I8-án készült. A fiatalabb Nyúzó Gáspár szomszédságában dolgozott, de mesterségével már az első világháború előtt felhagy ott a Tálas Szabóként emlegetett fazekas, aki 1896-ban szerepelt a tanoncok között. A korai anyagban a butykoskorsók nagy részarányára már korábban felfigyeltünk. Visszaszorulásuk okának a jó minőségű és tetszetős mezőtúri edények megjelenését tartottuk, melyek a füredi készítményeket a helyi piacról kiszorították. Vélhetően ez is hozzájárult a butykoskorsók számának csökkenéséhez, de a döntő ok más volt. Ha áttekintjük a füredi mázasedényeket, feltűnik, hogy ezek agyagminősége nem egységes. A korai anyag nagy része élénkvörös égő, nagy vastartalmú, zsíros agyagból készült; a butykoskorsók anyaga általában ez a vörösre égő agyag. Készültek ebben az időben világosabbra égő, soványabb agyagból is edények, köztük két fehér butykoskorsó is található. A füredi anyag nagy része, a múlt század utolsó harmadának termelése ezt a világosabbra égő agyagot használta. A tálasedényeket is ebből korongozták. Az emlékezettel elérhető időkben a fazekasok már ebből az agyagból dolgoztak, így a fiatalabb Nyúzó Gáspár idejében is. Az agyaglelőhely a város keleti szélén, a Fertő, Akasztófertő elnevezésű helyen volt. Szűcs Imre, az 1972 óta Tiszafüreden dolgozó fazekas is ezt az agyagot használja. Korsó, butykoskorsó készítésére nem tartja alkalmasnak, nehéz vele dolgozni, az edényt felhúzni. Vastag falú, súlyos butykoskorsó készíthető belőle, melynek korongozására csak elvétve vállalkozik. Az agyagminőség jelentőségére Kresz Mária már 1960-as tanulmányában felhívta a figyelmet, amikor megfogalmazta: „ a mesterség egyes ágainak sajátos profiljuk volt, azt alapvetően az agyag minősége határozta meg". Már első, csákvári gyűjtőútján (1939) megtanulta, hogy a fazekas itt tűzálló, ún. fazékföldből, míg a tálas tálföldből, sárgaföldből dolgozik.

13 Az agyagminőség a nem tűzálló edényeknél is összefüggésben van az edény formájával. Sümegen úgy tartották, hogy a vöröses, vasas agyagból készült tejesfazékban kevésbé szagosodik meg a tej.

14 Az egyik mezőtúri mester, K. Sebestyény János szerint kövér, nagy vastartalmú agyagból lehet fennálló edényt készíteni. Az ilyen agyag vörösre ég. A homokos, meszes agyagból inkább tálasedény készíthető. A nagy vastartalmú, illetve a homokos, meszes agyag az engób színét is meghatározhatja; az előbbi a fehér festéket kevésbé köti meg, mint a homokos, meszes agyag.

15 Az agyag minősége 9 Füvessy A.: i.m. (1979) 197-198. 10 A Református Házasságkötési Anyaköny 1861. november 13-i bejegyzése. 11 A tárgy a II. Világháború során megsemmisült, feliratát az egylet régi leltárkönyvéből (tört.-dok. 71.83.3.) ismerjük. 1898-as butelláján (Dobó István Vármúzeum 53.1.49.) Tálas Mesternek nevezi magát. 12 Tiszafüred és Vidéke с Újság 1896. június 25-én említette nevét az iparos tanoncok évzáró vizsgájával és kiállításával kapcsolatban. 13 Kresz M: i.m. (1960)298. 14 Kresz M.: i.m.: (1960) 329. 15 Kresz M: i.m. (1960) 329-330. 56