Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

tehát az edény színére is hatással van, melyet jól szemléltet a hódmezővásárhelyi kerámiaanyag, ahol századunk elején az egyes városrészek eltérő színezésére figyelt fel Kiss Lajos. A Cigányér agyagjáról jegyezte meg, hogy „ megeszi a fehér festéket", ezért itt az edények sárga alapszínűek A fehér engób a korai füredi edényeknél is ritka, a butykoskorsók közül mindössze kettő viseli ezt az alapszint. Később sem kedvelték a fazekasok. A fehér edény nem tartozott a kelendő áruk közé, mert a kopás hamar meglátszott rajta.

17 Úgy tartották, hogy a fehér festék könnyen lepattogzik. A tálasedények esetében ez ellen úgy védekeztek, hogy sűrű, körkörös karcolt vonalkázással, ún. dongózással, darazsolással erősítették meg a festék kötését.

18 A füredi fazekasok a város két szélén, tömbszerüen települtek le. Az egyik övezet a település északkeleti részén, a vasútállomás környékén volt, mely a negyedik tizedhez tartozott. Itt lakott a Katona Nagyok zöme, a Juhászok, a Betesek, Bodó Mihály fiával, Zsigmonddal és Simon István. Ezt a falurészt Partaljának, Fokpartnak, is nevezik. A másik rész, melyet Fazekassorként is emlegettek, a város keleti szélén, a Homokgödör környékén volt. Fitzere János, ifjú Nagy Mihály, Cs. Kiss Mihály és egyik fía, József és a Bezerédi Vargák egy része lakott itt, az utóbbiak kemencéje a Homokgödörhen volt. Ez a falurész a második tizedhez tartozott. Halvány nyomok egy északi, kevesebb fazekast érintő falurészre is utalnak, amely a Gödrök nevet viselte. Korsós Pál István, házasságkötésig az idősebb Nyúzó Gáspár és Tóth Imre laktak itt. A napjainkban ismert agyaglelőhely, az Akasztófertő a második tized közelségében található. A vasútállomás környékén, pedig a legtöbb fazekas ott lakott, az emlékezettel elérhető időkben már nem volt agyagbánya. Többen sajnálkozva idézték fel a századforduló első fazekasának tartott Katona Miklós alakját, amint talicskával tolta a lakásától messzire fekvő Fertőből az agyagot. A fazekasok megtelepedését ugyan tűzrendészeti eléírások éppúgy meghatározták, mint a jobbágyfelszabadítás előtt zselléri jogállásuk, mégis joggal valószínűsíthetjük, hogy lakhelyeikben az agyaglelőhelyek közelsége is szerepet játszott. A negyedik tizedben lakók esetében ezt az is valószínűsíti, hogy a kisnemesi származású Betesek is itt telepedtek meg. 1830-ban ebben a tizedben lakott Dögei János, aki téglavető volt. A vasút északi oldalán, a Gödrök nevű részen téglatörmelékek utaltak a múlt század első felében üzemeltetett téglaégetőre, tulajdonosa Lipcsey Sámuel volt. Felállítására a XIX. század első negyedében kerülhetett sor, melyre a katolikus anyakönyvben 1824-1826 között említett két rimaszombati tegularius, Alázatos Márton és Alázatos János neve utal.

19 A református anyakönyv a 40-es években a Karcagról áttelepült Mándoki János és fia, János neve mellett jegyezte fel, hogy cserépvetők voltak.

20 A korai cserépedények anyaga nagyrészt ez, a téglaégetéshez is használt agyag volt. A földrajzi nevek egy ideig még megőrizték az itteni téglavető, téglaégető emlékét. Az 1847-48-as tiszafüredi birtokarányosítási perben Cserépégető nevű helyről olvashatunk, melyet „a Tiszától jövő Ország úton felül... és a Tisza kerti Szöllők között említettek, mint Liptsey Gedeon Tserép égetőjét. " Egy 1843-as írás szerint téglaégető a neve és a Tiszavégen található.

22 Téglavetőhely néven is ismert, mely „az úgynevezett Tisza zugban és ugyan annak éjszaki részén látható".

n Környékén téglavető gödrök találhatók, innen ered a Gödrök helynév. 16 Kiss Lajos: A hódmezővásárhelyi tálasság. Ethnographia XV. (1914) 263-264. 17 Morvay Judit: A cserépedény a mezőkövesdiek kultúrájában. Néprajzi Értesítő XXXVII. (1955) 34. 18 A Néprazi Múzeum 51.31.527. leltári számú tárnyérjának leírókartonján olvasható: „ a fehér edényt dongózzák, mert ha vastag a fehér, lehányja a mázt". Szűcs Imre, tiszafüredi fazekas az eljárást darazsolásnak nevezi.. 19 Római Katolikus Vegyes Anyakönyv 1/150., 1/157., 1/30. Lapjainak bejegyzése. 20 Református Halotti Anyakönyv III/124. És III/125. Lapjainak bejegyzése. A fiatalabb Mándoki János felesége Dögei téglavető lánya, Mária volt. (Református Házasságkötési Anyakönyv 111/76.). 21 Heves Megyei Leváltár (ezután Hm.Lt.) VII-1.a. 218.10. 22 Hm.Lt. VII-1.a. 218.8. 23 Hm.Lt. VII-1.a. 219.11. 57