Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

1861. november 13-án vette feleségül az akkor már árva, telkesjobágy származású Kiss Juliannát. Lakóházuk is felesége telkén volt, mely a 195. számot viselte.

3 Felesége 1865-ben, röviddel Gáspár fiuk születése (1864. október 5.) után meghalt. Az árva felnevelésére 1865. április 9-én gyorsan újabb házasságot kötött Bodnár István földműves lányával, Katalinnal.

4 Második felesége öröksége révén és a fazekastermékek iránti konjuntúrát vásározással is kiegészítve maga is földet vásárolt, s az emlékanyag tanúsága szerint 1880 után egyre inkább legényeivel termeltetett, míg maga az értékesítést szervezte és a családi hagyomány szerint a földműveléssel foglalkozott. Az idősebb Nyúzó Gáspár fia házasságkötése után (1888) végleg felhagyott a fazekassággal, házát is átadta fiának, annál is inkább, mert ez első felesége révén úgyis fiára szállt volna. A Tiszafüreden 1895 októberétől beinduló Polgári Halotti Anyakönyvekben halálesetek bejelentésekor kisbirtokosként, illetve földművesként szerepelt, megerősítve azt a hagyományt, hogy a fazekassággal a XIX. század utolsó két évtizedében már nem nagyon foglalkozott. 1910. február 27-én halt meg végelgyengülésben.

5 Részben a céhiratok, részben a szignált készítmények alapján 1872-től már biztosan tudjuk, hogy műhelyében segéd a kunmadarasi Pap Sándor, akiről nagyfokú stílusbeli hasonlósága alapján joggal feltételezhetjük, hogy inas is nála volt. 1874-ben szignált, 1874-ben kézírását őrző Papbutellát, 1873-ban pedig miskakancsót ismerünk, melyen mint készítőhelyet, Nyúzó Gáspár műhelyét is feltüntette.

6 Az 1875-ben megalakuló ipartársulat jegyzőkönyve szerint mestere ekkor, 24 éves korában szabadítja a legénység alól. Ugyanebben az évben szegődtette keresztfiát, Vég Józsefet. Újabb tanítványának, a 13 éves Ballá Györgynek szegödtetését 1877. március 11-én írták be. 1881 március 13-án szabadult. Ballá György röviddel szabadulását követve Bodó Mihály segédje lett, s az ő keze nyomán váltak állandóvá a Bodó-műhely miskakancsóira és butelláira jellemző szerkesztett rozetták. Nyúzó Gáspár műhelyében tanult 1883-1887 között a mezőkeresztesi Molnár József 'is, aki szegődtetésekor szintén 13 éves volt.

7 Nyúzó Gáspár a családi emlékek szerint egy-két segédet mindig foglalkoztatott. Közéjük tartozott a már említett Pap Sándor, aki csak az 1870-es évek végén nyitott rövid ideig önálló műhelyt, továbbá 1887 tájától 1896-os haláláig Bozsó Lajos, aki 1883-tól szabadulásáig Juhász Bálint inasa volt. 1888-ban készített butelláján szignója mellett készítőhelyként már Nyúzó Gáspár műhelyét is feltüntette.

8 Arra is emlékeztek leszármazottai, hogy saját fiának képzését hivatalosan nem vállalta. Azt akarta, hogy a mesterséget ne csak tőle, hanem mástól is tanulja. Ezt az ipartársulat jegyzőkönyve is megerősíti: 15 éves fiát 1880-ban Bodó Mihály fazekas kezessége mellett Katona Mihályhoz (1826-1888) szegődtette.

9 Katona Mihály egyébként az ifjabb Nyúzó Gáspár keresztapja volt, tehetséges és tekintélyes, de csak egy pár szignált munkát hátrahagyó mester. Nyúzó Gáspár Tiszafüreden 1910. február 27-én halt meg végelgyengülésben.

10 Mindössze 16 éves volt, mikor első stílusban azonosítható munkáját, egy boroskancsót készítette." A fehér alapfestésű edény vörös, zöld és barna írókázott díszű, félig fedett tetejéből kissé hosszan öntőcső nyúlik ki. Fedelén a karcolt évszám: 1855. A kancsó szájának peremét függőleges barna csíkok díszítik, fülén három barna írókás csigavonal. Az edény két oldalán függőleges, barnával előrajzolt, zöld hullámvonalas kitöltésű leveles indasor, hasán középen kerek zöld, rozmaringágot idéző keret, melyet 90 fokonként vörös közepű barna virágok díszítenek. A keretbe 3 Esketési Anyakönyv (ezután EA) V/6 p. 4 EA V/168 p. 5 Halotti Anyakönyv (ezután: HA) VII/140 p. 6 Néprajzi Múzeum (ezután: NM), Szladek-gyüjtemény (Szigetszentmiklós), Mohácsi-gyüjemáény (Tiszafüred) 7 Kiss Pál Múzeum (ezután KPM) történész-dokumentációs leltárkönyve 69.72.1. leltári számú tárgya 8 Dobó István Vármúzeum (ezután DIVM) 53.1.63. 9 KPM történész-dokumetációs leltárkönyve 69.72.1. 10 HAVII/40p. 11 NM 94.107.62. 96