Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)
Nyúzó Gáspár (1839-1910), a tiszafüredi fazekasság egyik meghatározó egyénisége Nyúzó Gáspár a XIX. század második felében a tiszafüredi fazekasság egyik meghatározó egyénisége volt. Életpályája nem tipikus, hiszen népszerű és anyagilag is jövedelmező műhelyét élete virágában adta át hasonló nevű fiának, s az alkalmi segítségtől eltekintve ezután már inkább földműveléssel foglalkozott. 1839-ben született Tiszafüreden Nyúzó József csizmadia és Orosz Mária házasságából. Amikor az 1850-es évek elején felmerült a kérdés, hogy apja mesterségét folytassa-e, egy családi hagyományoktól teljesen idegen mesterségre adták, fazekasinasnak. A meglepő mesterségválasztás nem csak az ő esetében, hanem a kor másik két meghatározó, nem hagyományos fazekacsaládból származó edény készítőjénél, a kovácsmester fiánál, Bodó Mihálynál és a telkesjobbágy fiánál, Kiss Mihálynál is megfigyelhető. Mindhárman az 1850-es évek elején léptek kapcsolatba a fazekassággal, mely jelzi, a kisebb mezővárosok és vonzáskörzetük vásárlóereje ekkorra már megszilárdult. Hiába volt közvetlen előtte a szabadságharc, majd utána a politikai elnyomás évei, a feliratos, datált kerámiák azt tanúsítják, a kiteljesedő tárgyalkotó népművészet - legalábbis a fazekasság vonatkozásában - ezt nem élte meg válságként. A fazekasság esetében egy felívelő, de már a konjunktúrát jól érzékelő szakasz kezdetén állunk, mely azt is jelzi, hogy korábbi ismereteinktől eltérően a reformkor végén ez a folyamat már jól érzékelhető volt. Az átlagosnál jobb megélhetés biztosítása a fazekasság nem minden ágánál volt elérhető, olyan mesterhez kellett a fiatalt szegődtetni, aki a divatos és kelendő termékek előállításában az élen járt. Ilyen Tiszafüreden a jelzett időszakban nem sok volt, nagy részük a Katona Nagy-műhelykörhöz tartozott, mivel a mellettük működő más jeles egyéniségek vagy meghaltak (Nagy Antal 1845-ben), vagy lakóhelyet cseréltek (nemes Paál Ferenc 1843 után). Bizonyos stílusbeli jegyek arra utalnak, hogy a kor vezető egyénisége a még rokon fazekasokkal is kevés kapcsolatot tartó Katona Nagy Mihály (1821-1855) volt, aki apja haláláig (1850) ifjú Nagy Mihályként szignálta készítményeit, s akihez mindhárom fiatal valamilyen szinten kötődött. A három, később meghatározó egyéniség közel egykorú volt. Cs. Kiss Mihály 1837-ben, Nyúzó Gáspár \ 839-ben, Bodo Mihály_ 1840-ben született. 2 Feliratos edényeiken az évszámot ifjú Nagy Mihályhoz hasonló módon emelték ki, s kötődésüket egyes díszítőelemek, verses feliratok is jelzik. Az új díszítőelemeket és edénytípusokat meghonosító fazekas korai halála miatt (1855) talán csak Cs. Kiss Mihály tölthetett meghatározóbb időt műhelyében. Nem mondhatjuk ezt el Nyúzó Gáspárról, aki mindössze 16 éves volt ifjú Nagy Mihály halálakor. Nyúzó Gáspár az átlagnál tehetségesebb és törekvőbb fazekas volt, akinek mesterei már igen korán lehetőséget biztosítottak az önálló, sokszor megrendelésre készített munkák elvégzésére. Szignált munkái 1855-1869 között maradtak fenn az emlékanyagban, ezt követően már csak néhány stílusban azonosítható munkáját ismerjük az 1870-1880-as évekből. 1 Tiszafüredi Református születési anyakönyv (ezután: SZA) III/164 p. 2 SZAIII/159., 164., 176 p. 95
