Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

6. kép. Miskakancsó (Kunmadaras, mgy.) megbecsült darabja, hajdani tulajdonosáról, készítési körülményeiről semmit sem tudunk. A kancsó még elég gyakorlatlan, csákós feje testéhez viszonyítva kissé aránytalan. Díszítménye igen aprólékos, a színezett rozetták mellett sűrű, egymást metsző körök teszik zsúfolttá az ornamentikát. Körközépre szerkesztett négy szirmú vörös rozettájáit vastagabb zöld csík keretezi. A fazekas a fejen nem csak a szem körvonalát karcolta elő, hanem karcolt sávokkal jelzi a szempillát, és még a fül belső íveit is kirajzolja. A három kancsó közül ezt tartjuk a legkorábbinak. Díszítménye még nem tisztult le, egyes elemek még helyüket keresik (6. kép). Időrendben a második kancsó 1841-ben készült. Még ezen is megtalálható az egymást metsző körsor. Új motívumai: az oldalsó kígyók melletti karcolt, de színezetlen leveles ágsor, illetve a szerkesztett díszei között a pontsorral kitöltött kettős körvonalú, szélén sűrű sugarakkal ellátott kör (5. kép, 7. kép). Ornamentikája már letisztultabb, szerkesztett díszítményei állandósultak. Színvilága egy kissé visszafogott, feltűnő a megszokott alapszínek (fehér, vörös, fekete, zöld) közül a zöld alárendelt szerepe. A fül két oldalán és alján az indára fűzött szerkesztett rozetták keretbe foglalják a feliratot: ,, Készült az 1841'dik esztendőBen Kis istványnak K. Nagy mihálj mőhejében ". Elől, a kúpos gombsor alján, a csigavonal két oldalán: „ Tisza Füreden ", mely kétségtelenné teszi a készítés helyét. A felirat a készítő műhelyet is feltünteti. Ez utóbbi tény teszi az edényt tudományos szempontból még értékesebbé, hiszen ez az első miskakancsó, mely a műhelyről, ahol készült, is biztosan tájékoztat. Tájékoztat azonban arról is, hogy az egyes műhelyek tevékenységét a korábban feltételezettnél sokai összetettebbnek kell gondolnunk. A harmadik miskakancsó kiforrott, harmonikus alkotás. Bár nincs rajta felirat, mind korongozása, mind díszítménye és égetése nagyobb gyakorlatra vall (8. kép). 1841 táján készülhetett. Korábban ifjú Nagy Mihály munkájának tartották, bár szőlőszem virágai kivételével semmilyen mesterünkre jellemző stílusjegyet nem visel." Ha egy fazekas 1840-4l-ben, 19-20 éves korában, mint volt ekkor ifjú Nagy Mihály, ilyen kiforrott alkotásra képes, nincs arra magyarázat, miért tér át egy másik városban élő mester teljesen eltérő stílusára. A tiszafüredi mázas kerámia kutatójaként első írásom éppen arról a fazekas dinasztiáról szólt, melynek egyik tagja a miskakancsót készítő műhelyet vezette.

12 Ez a református vallású, tősgyökeres füredi dinasztia csak közvetlen családtagjaiból közel harminc fazekast neveltve járult hozzá a tiszafüredi és más, kisebb-nagyobb regionális központok (Abád, Kunhegyes, Mezőkeresztes, Szegvár) megerősödéséhez vagy létrejöttéhez. Műhelyeik nagyságrendje, az abban végzett 11 NM 51.31.387. 12 Füvessy A., 1979. 192-217. 90 7. kép. 184l-es miska oldalról (Orlai Pétries Soma Múzeum)