Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

8. kép. Datálatlan miska (Néprajzi Múzeum) munkák is más megvilágításba kerültek a bemutatott miskakancsók révén. A 70-es évek anyakönyvi kutatásai már feltárták, hogy K. Nagy Mihály a Katona Nagy fazekasdinasztia egyik fontos tagja, aki 1788-ban született. Halálakor, 1850-ben, a református anyakönyv foglalkozását borsósként tüntette fel. Testvére, az 1793ban született Sándor is edénykészítéssel foglalkozott, 1840-ben halt meg, ekkor cserepesként anyakönyvezték. Fiaik örökölték az apai mesterséget, Mihálynak öt, Sándornak négy fia egyaránt fazekas lett. Mivel a fiúk keresztneve a két családban több esetben megegyezett (Mihály, János, Sándor), a család vezetéknév használata kettévált, Mihály és leszármazottai a kettős vezetéknevet vagy a második elem teljes alakját az első elem kezdőbetűjével kiegészítve használták, míg Sándor és fiai önmagában a vezetéknév második elemét.

13 A XIX. század közepétől jelentkező szignált munkáikat így teljes biztonsággal a megfelelő családtagokhoz tudjuk kötni. K. Nagy Mihály a nevezetes miskakancsó készítésekor már idősebb mesternek számított, betöltötte az ötvenedik évét. A legkorábbi füredi mázas munkák (1832, 1833, 1834) készítésekor is negyven éves volt. Arra a tényre, hogy a korai feliratos füredi edények olyan névanyagot viselnek (1832: Kis Istvány, 1833: Balog Péter, Áts Mihálj, 1834: Balog Istvány), mely K. Nagy Mihály szűkebb rokonságában is előfordul, már 1979-ben felfigyeltünk. Ekkor ezeket a munkákat K. Nagy Mihály személyéhez kötöttük.

14 A feliratok nyelvjárási sajátossága - mely a betelepült katolikusokat jellemezte - azonban ezt később kétségessé tette. A füredi katolikus anyakönyvek vizsgálata a XIX. század első felében több betelepült, céhes kapcsolattal (Miskolc, Eger, Debrecen) rendelkező fazekas nevét tartalmazta. Egy részüknek önálló műhelye volt (Fitzere János és neveltfia, Nagy Antal), más részük idősebb legényként dolgozott más műhelyekben (nemes Paál Ferenc, Koós János). A miskakancsó készítőjét köztük vagy a füredi műhelyeket felkereső, katolikus vándor fazekaslegények között kereshetjük. 1840-ben, az első tiszafüredi, szerkesztett típusba sorolható miskakancsó készítésekor K. Nagy Mihály fiai közül Bálint 22, Mihály 19, Mátyás 17, Sándor 15, János pedig 10 éves volt. Háromnégy fiú tehát mindenképpen munkába vonható, a két legidősebb pedig változatos és minőségibb munkára képes korban volt. A nyelvjárási sajátosság mellett más tények is kétségessé tették, hogy valamelyik családtag legyen a készítő. Ifjú Nagy Mihályon kívül K. Nagy Mihály egyetlen gyermekének sem maradt fenn szignált munkája, így stílusukat nem tudjuk azonosítani. Mihály és Sándor kivételével a testvérek az 50-es évek elején különböző helyekre (Abád, Kunhegyes, Mezőkeresztes) költöztek. Bálint és Mátyás azonban fiait az inasévek után Tiszafüredre küldte, melynek célja csakis a füredi díszítményrendszer általuk nem ismert részének elsajátítása lehetett. A legtehetségesebb fiút, Mihályt (1821-1855), aki szignált készítményein magát apja életében ifjú Nagy Mihálynak nevezi, a füredi műhelyek munkája, beleértve apjáét is, nem elégítette ki. 1844-ben bizonyíthatóan Mezőcsáton, az 1817-1869 között élő Rajczy Mihály műhelyében dolgozott, ahol egy stílusban azonosítható miskakancsót is készített.

15 Ezen a kancsón a Rajczy-féle rozetták díszlenek, melyet 1845-ben - visszatérve Tiszafüredre - egyéb csati motívumok társasá13 Füvessy A., 1979. 201.; 1993. 160. 14 Füvessy A., 1979.202. 15 NM 131242. 91