Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

A tiszafüredi fazekasság a XIX. század végéig Tiszafüred fazekasságát a köz- és magángyűjteményekben fellelhető darabokSzolnok meg alapján a múlt század első harmadától tudjuk nyomon kísérni. Virágkora a XIX. század második felétől a századfordulóig tartott, amikor az itteni fazekasmesterek a díszítetlen vagy alig díszített használati edények mellett egyre több, különböző alkalomra szolgáló díszedényt készítettek. A mázas díszedények és használati edények mellett továbbra is készítették a csak belül mázazott és vörösre, illetve a kívül-belül mázatlan, feketére égetett használati edényeket. A mázas edényt készítők legkeresettebb termékei a tányérok, tálak, a különböző, italtartásra szolgáló edények: a kancsók, - köztük a híres miskakancsó -, a bütykösök és butellák voltak. Vásárlókörzetük 40-50 km-re övezte a falut, legfőbb vevőik a pompakedvelő matyók voltak, akiknek ízléséhez a tiszafüredi fazekasok díszítőmotívumaikkal alkalmazkodtak is.

1 A művészi díszítésű tiszafüredi cserépedények már igen korán felkeltették a gyűjtők érdeklődését, a különböző gyűjteményekben sok szép darabjuk található, ennek ellenére monografikus feldolgozása ennek a fazekasközpontnak még nem történt meg. Viski Károly még 1932-ben megjelentette a sok képanyaggal illusztrált „ Tiszafüredi cserépedények" című munkáját, de igen rövid bevezetője alig tartalmazott elemzést, értékelést.

2 Sokkal részletesebben foglalkozik a tiszafüredi fazekassággal a mezőcsáti kerámia kapcsán Domanovszky György, és Kresz Mária is érinti a kérdést különböző munkáiban.

3 Morvay Judit a matyók edénykészletét vizsgálva foglalkozik röviden a füredi fazekassággal.

4 Nem véletlen, hogy a nagy számú és változatos tárgyi anyag ellenére csak ilyen kevés kutató írt a tiszafüredi fazekasságról. A feldolgozást hátráltató főbb okok között meg kell említeni, hogy viszonylag kevés feliratos - datált vagy mesternévveljelölt- füredi edény maradt fenn. Tiszafüred fazekasai eddigi ismereteink szerint céhbe sem tömörültek, csak a céheket a múlt század utolsó negyedében felváltó ipartársulat tagjai lettek. Működésüket az ezt megelőző időszakban csak feliratos készítményeik és az anyakönyvi adatok segítségével tanulmányozhatjuk. 1 Morvay J., 1955. 34.; Kresz M., 1961. 159. 2 Viski Károly: Tiszafüredi cserépedények. Néprajzi Emlékek 2. Bp., 1932. A magyar népi kerámiaközpontok közül elsőként Tiszafüredet mutatták be. A Néprajzi Múzeum gyűjteményében is innen van a legtöbb és legváltozatosabb mintájú anyag. A füredi kerámiát már a múlt század végén egy sorozat tányér képviselte, a 20-as évektől pedig Györffy István gyűjtése és kereskedőktől történő vásárlás útján gazdagodott a gyűjtemény. Értékes, évszámos darabjainak nagy része az 50-es évek elején magángyűjteményből került a Néprajzi Múzeumba (v. ö.: Kresz M., 1961. 156-158.) 3 Domanovszky Gy.: Népi fazekasság. Bp., 1942; Domanovszky Gy.: Mezöcsáti kerámia. Bp., 1953.; DomanovszkyGy.: Magyar népi kerámia. Bp., 1968.; Kresz M.: Fazekas, tálas, korsós. Ethn. LXXI. (1960) 297-379.; Kresz M.: Újonnan szerzett mezőcsáti cserépedények. NÉ. XLII. (1960) 161-181.; Kresz M.: Magyar népi cserépedények. NÉ. XLIIL (1961) 141-171.; Kresz M.: A Kerámiagyűjtemény... NÉ. XLV. (1963) 136-143.; (In.: Szolnoki L.: A Néprajzi Múzeum 1962. évi tárgygyűjtése. NÉ. XLV. (1963) 91-153.); Kresz M.: A kerámia gyűjtemény gyarapodása NÉ. LI. (1969) 78-90.; Kresz M: Emberkorsók. Adatok... NÉ. Lili. (1971) 5-32. 4 Morvay J.: A cserépedény a mezőkövesdiek kultúrájában. NÉ. XXXVI. (1955) 31-fí5. 7