Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

A tiszafüredi cserépedények értékesítése a XIX-XX. században Tiszafüreden a XIX. század utolsó harmadában 12-15 önálló fazekasmühely működött, mely 25-30 fazekasnak és kisegítő családtagjainak nyújtott munkát. Ez az időszak a mázas cserépedény országos divatjának csúcsa, amikor lakásdíszítés céljából egy-egy parasztháztartásban a ténylegesen használt fazekastermékek többszörösét vásárolták. A jó minőségű tiszafüredi agyagból azonban a díszített mázascserép tömeges elterjedése előtt is készítettek edényeket, melyek mázatlan, vörösre vagy feketére kiégő használati edények voltak. A XIX. század első felében a fazekasok nagy része ilyen egyszer égetett termékeket készített. Kevesebb fazekas dolgozott Tiszafüreden, mint a század második felében. A korabeli mesterösszeírásokban - lévén céhen kívüliek - nem is szerepeltek. Számuk az egyházi anyakönyvek nem túl következetes bejegyzései alapján legényeikkel együtt 15-18, mely 7-8 önálló fazekasmühelyre utal. A múzeumi gyűjteménybe helyszíni gyűjtéssel, tehát pontosabban adatolt, tiszafüredi készítésű cserépedények 40-50 km-es értékesítési körzetet jeleznek. Legtávolabbi pontjai: Polgár, Bogács, Noszvaj, Kunhegyes, Tiszaroff, Karcag: Köztük kisebb számban korai, datált tárgyak (1835, 1844,1857) is előfordulnak. Az értékesítési körzet a múlt század utolsó harmadában a legnagyobb, bár az edénykereskedők közvetítésével az egyszerű, használati edények még századunk első harmadában is nagyobb távolságra jutottak el. Ha számba vesszük a fazekasok termelését - évi, minimálisan hétszeri égetéssel számolva -, óvatos becsléssel a reformkorban 30 000, a XIX. század utolsó harmadára 100 000 az értékesítésre váró kerámia mennyisége. A becslésen alapuló adatokat tovább növelheti az a tény, hogy már a legényt foglalkoztató reformkori műhelyek is egyidejűleg két-három - bár a később szokásosnál kisebb méretű - kemencét használtak. A tiszafüredi fazekasok termelése tehát a helyi szükségletet a XIX. század folyamán messze meghaladta, ezért az értékesítésnek már a múlt század elejétől igen változatos formáival számolhatunk. Az értékesítésben a fazekasok, megbízott családtagjaik, edénykereskedők, vándorárusok és szatócsboltok is szerepet játszottak. Az értékesítés módozatai is igen változatosak voltak, háztól eladásra, piaci és vásári árusításra, nagyobb távolságot felölelő vándorkereskedelemre és bolti árusításra is találunk példát. A fazekastermékeket közvetlen termékcserével, illetve pénzért árusítva értékesítették. Ez utóbbinak egyik változata az edénykereskedőknek százszámra, vagy egész kemencényi termék eladása volt. Az értékesítés módozatait a díszített mázaskerámia elterjedésétől követjük nyomon. Az első datált darabok az 1830-as évek elejétől maradtak fenn, de joggal feltételezhetjük, hogy egyszerűbb mázaskerámiát a céhes múlttal rendelkező, betelepült fazekasok már néhány évvel korábban is készítettek. Ezért a vásári taksákat a reformkor kezdetétől vizsgáltuk át. Az értékesítésben a kereskedők és a zsidó edényárusok már a múlt század második negyedétől az eddig gondoltaknál jelentősebb szerepet játszottak. 1824-ben a jász és kun kerületek vásári taksáiban a megye országos és havi vásárain külön kiemelik a két lóval vontatott kocsikat, mely ha „Kályhát, Korsót, ... vasat, ablakot, Asztalos, Esztergálos, Képfaragó munkát; cserép, üveg, Por70