Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

Ezen a településrészen 1858-ra az agyagtermelés erősen visszaszorult, mert „időközben a' Birtokosság folytonos ellenzése mellett az Elöljáróság beleegyezésén kívül egyesek által beépíttetett"

2A A városi elöljáróság már 1848-ban, a beépítéstől függetlenül, tervbe vette, hogy a téglavető helyet megszünteti. Javasolták, hogy a „ Város Keleti részén lakóknak vályog és téglavető helyül az Akasztó érnél hasonló tér jelöltessék ki, mint a felső végen. " A tiszavégi részhez hasonlóan ez is „közösre hagyott terület a' Birtokosság tulajdona", melyet 1858-ban már mint ténylegesen használt területet említenek.

2 Ezek az adatok azt igazolják, hogy a negyedik tized közvetlen környékén a múlt század közepéig egy olyan agyagbánya működött, melyet a fazekasok és a téglavetők közösen használtak. A napjainkban ismert agyaglelőhelyetl848 körül nyitották meg. A két bányát néhány évig egyidejűleg használták, majd a régebbi megszűnt, mivel a lakosság fokozatosan beépítette. A régi bányából nyert agyag minősége más volt, ezt az edények élénkvörös színe el is árulja. Ez az agyag fennálló edények készítésére volt alkalmasabb, míg az Akasztó fertő agyagja - mint soványabb, homokos agyag - erre a célra nem felelt meg. Ezt az agyagminöségben beállt változást a fazekasok edénykészlete is tükrözte. 1860 után a butykoskorsók készítése teljesen visszaszorult, részarányuk gyűjteményeinkben elenyésző. Az 50-es évek végére a váltás nagyjából le is zajlott. Ezt egy negyedik tizedben található fazekas szemétgödör anyaga is alátámasztja, melyet egy egyszer égetett, alján karcolt évszámmal ellátott1860 -, bekecses alakot ábrázoló kisbutykos éppen erre az időszakra datál. A 180-200 cm mélységből előkerült töredékek agyaga világosabb színű. Egyszer égetett, még mázolatlan darabok éppúgy találhatók köztük, mint kétszer égetett, kevésbé sérültek; alapszínük fehér és sötétbarna. Köcsögök, egyenes és gömbölyű oldalú szilkék és tálasedények töredékei kerültek elő. A töredékek között butykoskorsó nem található, a vizeskorsók készítésére egy vörös színű, peremén zölddel szegélyezett szürőbetétes nyaktöredék utal. Egy törött tányér öblén - a fehér alap erősítéseként már előfordul a darazsolás. A korábbitól eltérő minőségű agyag Tiszafüreden igen gyorsan megváltoztatta a termékösszetételt. A tálasedény készítésére alkalmasabb agyag megjelenése azonban némileg megelőzte a paraszti edényhasználat stílusmódosulást is eredményező változását. Az edények stílusa a 70-es évek végétől mutat fokozatos változást, amikor a környező, katolikus vallású falvak, főként a matyók lakáskultúrájába épül be. A füredi tálasedények divatja, melyet a szoba, majd a pitvar falának díszítésére használtak, a tényleges használatot messze meghaladó mennyiség biztos piacát teremtette meg. Az agyagminőségből eredő lehetőség és a piaci igények találkozása a múlt század végén a tiszafüredi fazekasság felvirágzásához és kiteljesedéséhez vezetett. (Tanulmányok Farkas József tiszteletére. Debrecen, 1991. 241-253 p.) 24 25 26 Hm.Lt. VII-l.a. 219.11. Hm.Lt. VII-1.a. 218.10. Hm.Lt. VII-l.a. 219.11. 58